Ez most panaszkodásnak számít? Vagy én vagyok h*lye hogy szerintem nem az?
A sztori: beszélgetünk neten a pasimmal, és tudta, hogy ma barátnőmhöz mennék ottalvós bulira. Kérdezte megyek-e végülis, mondtam hogy nem, kérdezte hogy miért nem, válaszoltam, hogy most egyedül kell kicsit lennem, sok volt a pörgés(2 hete tanulás, vizsga, rohangálás ide-oda, alig megállás, pedig szeretem a nyugit..) tehát mindennap szépítkezés, ami nálam egy szolidabb smink, hajvasalást jelent, sacc 40 perc/ alkalom és hogy besokalltam kicsit, egy nap pihi jól jön a bőrömnek, a hajamnak, meg a lustaságomnak is. Erre ő mondta, hogy minek panaszkodok, hisz magamnak sminkelek, senki nem kérte..Pedig én egy szóval sem mondtam, hogy sajnálni kéne, vagy hogy de rossz nekem, pusztán csak válaszoltam a miért kérdésére, nem is fejtegettem hosszan, csak leírtam az okot normális hangnemben, nyafogás és minden más nélkül.
Nem egy p*csa kis csaj vagyok, teljesen átlagosan igényes nő, aki szereti ha szép és meg is teszi érte amit kell, de néha már elég egy időre, ami szerintem érthető.
Szóval..a kérdésem, hogy szerintetek tényleg panaszkodtam vagy ő volt..enyhén bunkó?
válasza:Szerintem sem panaszkodtál, de ismerem ezt a fajtát... Már aki annak veszi.
Tudod, milyen emberekkel találkoztam már?
Olyannal, akivel összefutottunk, várakoztunk, mondtam neki pár szolid mondatot, s elrohant, "minden csaj ennyit dumál????"
Más. Felutaztam Pestre egy számítógépes kiállítás miatt s akkor már találkoztam egy netes ismerőssel. Meghívott egy üdítőre, csevegtünk, s egy ponton közöltem vele, hogy fáj a fejem, s ennek kapcsán bevettem egy fájdalomcsillapítót, illetve ez magyarázat volt arra, hogy nem pörgök és csevegek élénken (az ilyen infódús tömegnyomor kiállítások mindig megfájdítják a fejem, én ilyen). Minden okénak látszott, de utólag rámszabadította valami haverját, aki leoltott, hogy milyen hiperbunkó voltam a sráccal, aki "kitette a lelkét". Ja, vett egy üdítőt, én pedig 200 km-t utaztam... Hogyne.
Vannak ilyen emberek.
No nem ezekkel kell barátkoznunk és együtt laknunk, ha jót akarunk. Én is besokkallok néha pl. a főzéstől (nagyon szeretem, de amikor úgy jön ki, hogy napi több óra a mosogatással, zöldségpucolással, miegymással együtt, az kezd sok lenni), de a párom megérti :) Pedig engem nem egyszerű elviselni, ha besokallok valamitől. Akár olyantól, amit magamtól csinálok, mert szerintem úgy kell s nekem úgy a jobb.
Úgyhogy én megértelek, mert ismerem a szitut (meg amúgyis elég empatikus tudok lenni, bár nem mindenben), de van, aki teljesen más és félreérti azt, aki más.
válasza:Fiúknál még egyenlőre nem divat a smink és a hajsimítás. Ők nem is értik, miért kell. Mondjuk nő létemre én se szánnék 40 percet hajvasalásra mindennap. Panaszkodásnak nem panaszkodás csak nem értik a pasik, hogy mire ez a felhajtás...
24/N
válasza: válasza:Pasik, ezt nem értik. Nem is kell őket terhelni ilyen magyarázatokkal, elég annyi, hogy nem volt kedvem, vagy az adu ász: megjött/meg fog jönni.
Sokszor észrevettem, hogy ha férfinek mondok valamit, akkor egyből megoldást keres, velük nem lehet ezt az együttérzős-meghallgatós beszélgetéseket lefojtatni.
Szóval mint nő azt mondom, hogy ez nem panaszkodás, de a férfioldalról ez annak hat.
Köszönöm a válaszokat, akkor ezek szerint tényleg én értelmezem jól (már ha van jól és rosszul ebben az esetben, bár inkább csak más-más gondolkodásmód van és nem rossz vs. jó). :)
Igen, az a 40 perc elég sok tud lenni, mondjuk csak egy körülbelüli időt mondtam, ebben persze benne van a smink is, meg az öltözködés..tehát amíg itthoni kinézetből átvedlek utcaiba.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!