Az még normálisnak számít ha valaki ilyen?
Van egy barátom,(14/L)aki álomvilágban él.Szerinte minden szép és jó és olyan, hogy állatkínzás szerinte nincs is a világon, ő magáról úgy hiszi, hogy okos, ügyes stb. Próbáltam már vele erről beszélni. Azt mondja magáról nagy állatbarát, kérdezem én hogy lehet egy olyan állatbarát, aki csak fajtiszta kutyákat szeret, ha meglát egy romát egy kutyával azt modja cigány kutya, és a házuknál születtek macskák, amiket pedig mind eldobtak, ő pedig ugyanúgy éli kis világát az ő fajtiszta csili vili kutyusával, amit pedig később szeporítani akar mert szuka és már suliba előre kiszámolta, hogy neki ebből mennyi sok pénze lesz.
Már nem is barátkozok vele. Bocs, hogy hosszú-
gondolom, és remélem hogy erre egyszer még ráfizet!
nektek nincs valami ilyesmi barátotok, amúgy meg a szülei dettó ilyenek.
Szia. Erről eszembe jut az én történetem, és a volt "legjobb" barátom. Kiskorunk óta barátok voltunk, mindenki szerette őt. Kicsit dilis volt, szó szerint, de olyan jó agya volt mindenhez, hogy valami elképesztő. De mind mindenki, elkezd megkomolyodni, általános iskolában 3.-ban, már a legtöbben relatívan kezdtünk gondolkodni. De ő nem, gyerekes volt, és így senki se kérte a társaságát, csak páran. Én természetesen vele maradtam, mert ő volt a legjobb barátom, igaz, hogy sokszor kellett elmondanom neki, hogy komolyodj meg, mert mindenkit elfogsz veszíteni, nem hallgatott rám. A szüleinek is elegük lett belőle, ezért elküldték őt a nagymamájához 1-2 hónapra.5.-ben, már mindenkinek volt annyi esze mint egy átlagos embernek, feltudtuk fogni a dolgok súlyosságát. De ő még mindig nem... Nekem kellett mindenből kihúznom, hogy ne legyen problémája, és nem kis dolgokról van szó. Mikor elmentünk egy étterembe, és mondtam neki, hogy felesbe fizetünk, ő meg nem hozta magával a pénzt, és gondolhatod mikor szólt? A végén. Tehát nekem kellett az ő részét is kifizetnem, igaz, vissza adta, de nem volt benne egy csöpp felelősség sem, hogy bajba kerülhettünk volna, ha nincs nálam az átlagnál több pénz. 6.-ba, transzfesztitákat nézett, vágta az erét, és végül úgy volt mindenki vele, hogy nem akar ilyen emberrel beszélni... Megutálták, kiközösítették őt. Csak én voltam neki, és tudtam, hogy engem is megutálhatnak, ha ilyennel barátkozok, de vele maradtam. És a végén ő szúrt hátba engem. Akkor volt olyan érzésem, hogy miért nekem kell kell ilyet elviselnek, miközben én tartottam ki mellette. Jövőre már elválnak útjaink az osztálytársaimmal, és ő? Nincs barátja. Senkije.
Ebből csak annyit tudok mondani, hogy: A barátság múlóban van. Ne állj ki amellett, akiben látod, hogy ott van egy olyan dolog, ami arra késztet téged, hogy a barátja legyél... Mert még talán neked fog jobban fájni, mint neki. Egyedül marad? Na és? Te kitartottál mellette, de aki olyan személységű, hogy az neked nem tetszetős, ne erőltesd. Hidd el, nem éri meg.
Ne állj ki amellett, akiben látod, hogy ott van egy olyan dolog, ami arra késztet téged, hogy ne legyél a barátja *
Kijavítottam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!