Elbutultam.4 külföldön eltöltött év után úgy érzem, hogy jelentősen csökkent a szellemi teljesítményem. Idiótán fejezem ki magam. Ez tartós lehet? 26F

Dettó ugyanez van velem, folyamatosan egyre hülyébbnek érzem magam, pedig még külföldre se mentem és irodai munkám van. Érettségikor minden tételt hibátlanul tudtam, több 100 verset, matekot, fizikát.. Egyetemen a szakmai dolgokban jó voltam, de pl. az egyetemes történetet úgy ahogy van, elfelejtettem. Egyetem végén már nem tudtam, mit tanultam az elején, 3 évvel államvizsga után azt hiszem rövid úton kivágnának, középiskolai matekpéldát nem tudok kiszámolni, elfelejtem a szavakat, vagy amit pár perccel-órával ezelőtt mondtak.

Talán újra el kellene kezdeni valamit tanulni, vagy átnézni amit tudtunk, többet olvasni...

Én a kislányommal vagyok itthon, és ugyanezt érzem. Pedig tanár vagyok, 15 magántanítványt rendeztem különböző igényekkel, rengeteg háttérmunkával a szülés előtt. Most meg bevásárlócetlit írok, és otthon felejtem.

Szerintem az ingerszegénység az oka. Meg a rettentő kevés agymunka. A rejtvényfejtés jó ellenszer, meg a szótanulás, olvasás, de a rejtvények lefárasztanak, a többire meg nincs időm.

Első vagyok, most leszek 28, környezettudományos végzettségem van de nem volt jó semmire, adminisztrátorként dolgozom. Elég sok mindent fejben kell tartani, inkább le szoktam írni mert ha valamit elfelejtek, abból mindig baj van.

Rejtvényt fejteni szeretek és gyorsan kész is szoktam lenni, de csak úgy nem érzek rá késztetést, inkább gépezek. Wc-n szoktam rejtvényezni :D

Írásban jobban ki tudom magam fejezni, de szóban, gyorsan nem, telefonálás előtt is összeszedem mit akarok mondani.

2 vagyok. Nem is merek olvasni, mert az nem lefáraszt, hanem megszűnik körülöttem a világ, és éhenhal a család, megesz minket a kosz. Nagy szenvedélyem, pocsék érzés, hogy nem hódolhatok neki. De nekem pl. nem megy az, hogy este lefekvéskor 3 oldalak, így a Háború és béke kitartana 70 éves koromig, mert így nem látom értelmét.

32 vagyok, nyelvtanár diplomával, meg van még két használhatatlan szakmám, egyikben sem dolgoztam, szociális gondozó voltam, mielőtt magántanárra váltottam. És mindkettőben pörögni kellett. De most... Totál Alzheimer. Egy nagyon okos ismerősöm mondta múltkoriban, a feledékenység a kimerültség jele, és a túlhajszoltság következménye.

Utolsónál a pont, nekem is így kéne tennem!

Kedves Kérdező!

Sztem emiatt ne aggódj, az elbutulás nem így megy.:) Az sztem természetes, hogy átmenetileg romlik mondjuk a beszédkészséged, ha nincs is kivel nagyon beszélgetni, de ezek visszajönnek. Meg az is érthető, hogyha a kemény fizikai munka eleve kimerít minden szempontból, ez azonban nem jelenti azt, hogy ha lenne több szabad időd és energiád és beszélgetnél emberekkel, akkor nem jönnél újra gyakorlatba! Ezek a készségeid sztem megvannak, csak kiestél a gyakorlatból kicsit és max le kell porolni a dolgokat. :) No para!