Nem vagyok jól. Mit tegyek ez ellen?
Próbálj minél kevesebb időt egyedül tölteni, légy sokat a szabadban és a barátaiddal. Olvass, nézz vicces videókat, vígjátékokat.
2013. jún. 21. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
Sajnos nem tudok mit mondani, mert én is így vagyok! Nem tudom, nálad mi okozza, de én télen szétcsúsztam, és sehogy se tudom összeszedni magam. Engem is érdekelnek a válaszok!
2013. jún. 21. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
3/13 A kérdező kommentje:
Köszi!
Én szeretnék a barátaimmal lenni, de őket már nem érdeklem. Nem hívnak, hogy találkozzunk,sétálgassunk, beszélgessünk. Ha én hívnám el őket mindig találnak kifogást. Folyton csak a fiúkon lógnak. Ha mégis találkozunk, akkor pedig rám se néznek, így nincs is kedvem menni. Hiányzik amikor még eljártunk biciklizni meg ilyenek. Van barátnőm akivel talán egy hónapja beszéltem utoljára. Nem is érdeklem őket, rám sem néznek, még a legjobb barátnőm sem. A családom is így viselkedik velem. Nem szoktunk közösen biciklizni, társasozni, kártyázni vagy csak beszélgetni sem. Nem érzem a szeretetet sem a családom sem a barátaim részéről. Szokták, mesélni, hogy mit csináltak a hétvégén barátokkal, családdal. Én semmit. Nem vagyok irigy vagy féltékeny típus, de rosszul esik ezeket hallgatni miközben velem nem foglalkozik és foglalkozott senki. Apróságoknak is tudnék örülni pl. egy sétának. Úgy érzem rengeteg dologból kimaradtam kiskoromtól kezdve. Sosem főzőcskéztem az anyámmal mint más kislányok, nem vittek játszótérre, nem játszottak velem. Mindig magamra hagytak. Most pedig, nem hallgatnak meg, nem figyelnek rám. Nem szoktunk beszélgetni sem. Nekem ezek a dolgok nagyon hiányoznak.
Ismerős a helyzet, velem is megesett már, bár ami saját magamat illeti elég kemény és kegyetlen tudok lenni magammal és az ilyen negatív gondolatokat, érzéseket könnyen el tudom felejteni.
Ha gondolod szívesen beszélgetek veled privátban, akár hosszú távon is, bármiről legyen is szó :)
2013. jún. 21. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
5/13 A kérdező kommentje:
Velem az év elején kezdődött és egyre jobban tapasztalom magamon. Nem tudom mi ez vagy, hogy miért van, de szeretnék tenni ellene mert ez így nagyon nem jó. Sosem voltam nyílt, magabiztos, beszédes típus, de ennyire sosem fordultam még magamba. Ami azt illeti kicsit félek is, hogy mi lesz ha ez az állapot nem változik. Ráhatással van az én és talán egy kicsit a körülöttem lévők közérzetére is. Valamint a teljesítményem rovására is megy a hobbimat illetően. Azt is megfigyeltem magamon, hogy akár egy kedves szó vagy dícséret miatt rögtön "megszeretek" egy embert. A fogorvosom kedvesen beszél velem vagy valaki leül mellém beszélgetni vagy megdícsérik a munkám. Ha hozzám érnek. Ezek mindegyike jó érzést vált ki belőlem. Úgy érzem számítok nekik pedig a fogorvos is csak egy beteget lát bennem a többi közül semmi mást.
6/13 A kérdező kommentje:
Köszi, ez kedves tőled! :)
Az látható, hogy valóban hiányzik neked az, hogy szeressenek, hogy törődjenek veled. Talán úgy tudnál ezen változtatni, hogy próbálsz új közösséget keresni, ahol találkozhatsz új emberekkel és esetleg amikor magadról beszélsz valakinek, akkor rájössz arra, hogy mik azok a pozitív dolgok az életedben, amikre igazán a figyelmedet kellene szentelned és nem az ilyen buta viselkedésre. Persze ezt meg lehet csinálni egyedül is, csak ahhoz alapos önismeret, önkontroll kell, ami nincs meg mindenkinek.
2013. jún. 21. 15:18
Hasznos számodra ez a válasz?
De ahogy mondtam is, nyugodtan keress, örömmel beszélgetek veled bármiről :)
2013. jún. 21. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
2013. jún. 21. 17:43
Hasznos számodra ez a válasz?
Üdv a klubban. Én is sokat voltam egyedül egész életemben, de főleg gyerekkoromban. Mindig rossz emberek szegődtek mellém, ezért nincs túl sok barátom se. Ráadásul még csalódtam is egy barátban, aki azt mondta, mellettem fog állni, de kiderült, hogy ehelyett inkább le akar építeni és nem volt elég egyenes ahhoz, hogy a szemembe mondja, hogy nem érzi jól magát velem és nem én vagyok neki a megfelelő barát. Lehet, hogy nem ugráltam volna tőle örömömben, viszont legalább nem reménykedtem volna egy évig, hogy na, talán mégiscsak van egy ember, akit barátomnak nevezhetek. Sajnos nincs. Csak egy olyan ember van, aki szökő évben egyszer rám bagózik pár órára, de ennyi. Fáj, mert igazán értékes ember volt, de ebből nem lesz barátság. Ha fontos lennék neki, már rég felhívott volna. De engem csak az zavar igazán, hogy nem volt őszinte és áltatott.
2013. jún. 21. 17:47
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: