Létezik valódi személyiségváltozás felnőtt korban?

Valaki egyszer azt mondta, hogy nem lehet új életet kezdeni, csak a meglévőt folytatni.

Egyébként én úgy gondolom -- személes vélemény, nem kell vele egyetérteni --, hogy a legalapvetőbb személyiségvonások nem változnak (ez 3 éves korig lezáródik a pszichológia szerint), vagy esetleg csak valami nagyon, nagyon komoly (pl. háborús...) trauma hatására, de akkor az nem is a személyiség megváltozása, hanem szétesése.

Léteznek olyan mondások, mint pl. a vér nem válik vízzé, kutyából nem lesz szalonna, varjúnak varjú a fia sb. ezeknek igazságát gyakran tapasztalom a mindennapi életben magam is. Sőt az én életem is szüntelen küzdelem minden egyes áldott nap önmagam ellen, de itt meg annak a mondásnak az igazsága jön elő (bocsánat, hogy ezeket ennyit használom, de ha egyszer olyan igazak, és találóak!), hogy a győzelmeink mindig csak átmenetiek, csak a vereségeink véglegesek.