Miért van az, hogy a szörnyű gyermekkorú emberek többsége felnőttkorára gonosz lesz?

Mert ezt tanulta otthon illetve,genetikailag öröklődik a "gonosz"gén,de van ellenpélda is,például én,de a tesóm már nem ellenpélda.

Én mindenesetre kerülöm a konfliktushelyzeteket felnőttkoromban,és a környezetemben is segítőkésznek tartanak,gyakran fordulnak hozzám segítségért.

Úgyhogy mivel egy család két ilyen szülőkkel két ellentétes karakterű gyerek született elsősorban az örökletes gént tartom felelősnek.

De amúgy annyit hoztam a szülői házból,hogy a gyerekkor után kissé patológiás az önbizalom hiányom és túlérzékeny vagyok,viszont a gonosz szándékot is egy emberben mindeninél jobban "megszimatolom".

Legalább ennyi hasznom lett belőle...

Mindenki másképp próbál integrálódni az életben.

Van aki a feszültségek alatt felegyenesedik. Van aki kikészül. Van aki eltipor másokat. Van aki szenvedélyekbe menekül.

Nagyon összetett elemzés világít rá arra, hogy adott személy miért és hogyan változik meg az élete alatt. Ugyanazok a tényezők nem mindig váltják ki ugyanazt két személyből.

Abban az esetben, ha valaki rossz gyermekkor hatására szívtelen, zord felnőtté válik, viszonylag beszélhetünk egyfajta túlélési reakcióról. Az már más kérdés, hogy ez épp egy negatív túlélési ösztön példája, de ezen belül arról van szó, hogy az adott személy pofonnal akarja viszonozni a pofonokat, illetve egy olyan magatartást akar felvenni, amiből nem jöhet ki vesztesen- legalábbis látszatra.

Olvastam egy könyvet, amely pont ebből a szemszögből közelítette meg a témát, kiemelve azt, hogy számos ösztönünket az őseinktől kaptuk, de ma már nem töltik be ugyanazt a szerepet, mint egykor.

Régebb a túlélési ösztönnek más szerepe volt, ugyebár az embernek meg kellett tanulnia mihamarabb, hogy az oroszlánt nem simogatni kell, hanem megölni, ha rátámad. Gonoszság és jóság kérdése itt értelmét veszíti, mert a túlélés mellett nincs helye az erkölcsi normáknak, tehát ha ősünk is azon gondolkozott volna, hogy vajon helyes-e megölni azt az oroszlánt, akkor az arca már rég szét lett volna marcangolva.

Persze ez a példa távolinak tűnik már számunkra, de az ember genetikája erős és bizony pont ugyanazokkal az ösztönökkel rendelkezünk mi is, amellyel már az ókorban is rendelkeztek.

Ezt a témát össze lehetne kötni Freud elméletével is, amely a 3 én alkotórészeiről szól: az Ösztönös Én, az Én és a Felettes Én. Az Ösztönös Én felelős az ösztönökért, a Felettes Én pedig a gondolkozásért és egyben ez az erkölcs képviselője. Az Én pedig “ hidat “ képez az előbbi kettő között.

Na most már, a Felettes Én nem működik mindenkinél egyformán. Itt fejlődik ki a lelkiismeret és a morál alapjai is itt jönnek létre, de akinél ezek hiányoznak, hajlamos az érzéketlenségre, az empátia hiányára és az erkölcs teljes megvetésére.

A szeretet hiánya is sokat számít, elvégre aki nem tud kiteljesedni érzelmileg, az másban keresi a kiteljesedést. Paradox szemszögből nézve, ezek a személyek nem is látják úgy saját magukat, ahogyan egy másik ember látja őket, hiszen ha nem tapasztalták meg a szeretetet, akkor hogyan tudnák felismerni a gonoszságot ?

3.ik vagyok az 5.iknek az utolsó mondatoddal nagyon nem értek egyet,hogy nem tudtam felmérni a gonoszságot.

Mivel a környezetünkben a többi gyereknek eléggé más volt,jó volt a szüleihez a viszonya és rajtam kívül még egy másik fiú küzdött hasonló gondokkal,hogyne tudtam volna felmérni,hogy nálam nem normális a helyzet.

Azonkívül a gyerekek/barátok is minél nagyobbak lettek a annál jobban kifejezték miattuk őszinte részvétüket.

Kisgyerekkorban még elhiszi az ember,hogy ez a normális,de minél nagyobb lesz és én hál'istennek nagyon jó nyugis,agresszivitástól mentes környéken nőttem fel,ezért persze,hogy nyilvánvaló volt a különbség.

Egyébként csak nekünk otthon tartogatták az állati énjüket a társadalom felé ment a színjátszás a részükről.

Éppen ezért csak a legközelebbi barátaim tudták igazából milyenek és az osztályfőnökömnek volt gyanús és sokat kérdezgetett próbált beszélni is velük stb.

# 6 - Nem mindenkire érvényes, ez nyilvánvaló.

Ha valaki olyan környezetben él, ahol közvetlen kapcsolatban van ellenpéldákkal is, ott nagyobb valószínűséggel fogja tudni saját magát megkülönböztetni a többitől. Viszont ez nem mindig van így, például ha valaki olyan környezetben nő fel, ahol szeretet szempontjából ingerszegény a környezet, annál nem is fog kialakulni ugyanaz a morális ítélőképesség, ami nálad kialakult például.

Ezt a gondolatot bizonyítja az is, hogy pont ennek az elméletnek az alapján kezdődtek el a viták Amerikában, a bűnözőkre nézve számos olyan törvényeknek a beiktatására nézve, amelyek vegyék figyelembe az adott elítélt családi hátterét, illetve gyermekkori tapasztalatait is, mert sokan elfogadták azt az elméletet, hogy egyeseknél egyszerűen nem volt lehetőség arra, hogy az elmében kialakuljon az az erkölcsi oldal, amely másoknál természetesnek tűnik.

Viszont utolsó én azért mondtam,hogy a gének nagyon is fontosak,mert nekem van tesóm ő igenis örökölte ezeket a géneket sokkal inkább,sőt még agresszívabb,mint ők voltak,mára már lezüllött,közönséges ,bűnözők hajlamú emberek között van,akikre rossz ránézni,én pedig az egyik legnyugisabb környezetben lakom,jól élek,családom van stb.

35/N

Ahogy mondtak, erre vannak ellenpeldak is. Valaki ettol lesz jobb. Valamint nem feltetlenul kell h szornyu legyen valakinek a gyerekkora, pl. Sztalinnak eleg volt h a fejere ejtettek es ez befolyasolta (inkabb bekodositette) a gondolkodasat. Megint masoknak pedig teljesen normalis gyerekkoruk volt es megis gyilkosok lesznek (pszichopataknak hivjak oket hivatalosan). Ok igy szuletnek, a pszichopatia nem mentalis betegseg es nem egyenlo az orultekkel.

Megint mas, akinek nem szornyu gyerekkora volt de megis tele van gatlasokkal, problemakkal, drog, alkohol, depresszio, ezek az emberek narcisszisztikus csaladokban nottek fel...