Miért akar valaki állandóan lelkizni? Miért érez erre állandó késztetést? Meg lehet változni ebből, vagy ez személyiségfüggő?

Nem baj azon túl, hogy néha fárasztom saját magam is. A környezettől kaptam elutasításokat, mert nem mindenki akar egy dolgot ennyire kifejteni, megvizsgálni, de ezt már fel tudom mérni, és nem erőltetem. Csak megijedtem hogy más vagyok, vagy hogy nem vagyok normális, mert nem tudom abbahagyni, és azt sem tudom miért csinálom, mit keresek. Felmerült bennem, hogy lehet jobb lenne "élni" az agyalás helyett, és nem elmélkedni, filózni, gondolkodni.

Nem nagyon olvasok könyveket. az ilyesfajta forrásom azok az emberi kapcsolatok. Nálam így működik a tapasztalat szerzés, és a világ megismerése. Ezzel nem tudom azt mondani, hogy a könyvek nem jók, de valahogy nincs hozzá elég kitartásom, türelmem, nem kötnek le.

Nem tudnék "normális" emberekkel barátkozni, már rájöttem. Akik felszínes dolgokról beszélnek, és ez kielégíti őket. Nekem mindig ilyen lelkizős emberekkel van jó kapcsolatom. Hála a Netnek, már elég sok ilyen barátom van, így kiélhetem magam. 35 vagyok, nő, de én 15 éves korom óta ezt csinálom, amióta az eszemet tudom. Kicsit félek hogy emiatt lemaradok olyan dolgokról, amik még jók az életben.