Ha valaki mindig nevet a káromon, az nem szeret engem, ugye?

Mindig, amikor elmesélem neki, hogy például leszúrtak valamiért ok nélkül, vagy veszekedtem a családommal, vagy nem sikerült valami, akkor elkezd nevetni. De amikor jó dolgot mesélek neki, ami velem történt, akkor elkomorodik és egy idő után elkezd bántani szavakkal. Ez most mi? Rosszindulat? Káröröm? Vagy ennyire gyűlöl engem? Mi a jó franc van? És igen, én is szoktam kárörvendő lenni, mint mindenki, amikor például valaki elesik, vagy bénázik. De nagy horderejű dolgokban soha. Miért csinálja ezt? Egy hozzám közel álló emberről van szó.