Jogosan szégyenlem magam régi ismerősök, barátok, családtagok előtt ha nem vittem sokra az életben sem karrier sem magánéletben nem tudok felmutatni semmit?

Ne szégyelld, de ne is add fel!

Tarts ki!

A 4. a legjobb válasz. Az élet nem egy verseny. Ha "vinni akarod valamire", azt tedd azért és olyan módon, ahogyan te érzed, hogy jó neked, ne azért, mert a szomszéd Marika néni valamit elvár. Ja, és az, hogy valaki házasságban él és gyereke van, nem jelenti feltétlenül, hogy az illető sikeres és boldog. Ne tudd meg, mennyien élnek boldogtalan házasságban és fásulnak bele a gyereknevelésbe.

Magadhoz mérd a teljesítményedet és a boldogságod útját keresd, ne a sikert.

Tanuld meg nem másokhoz hasonlítgatni magad, sokkal boldogabb leszel. Hol van az megírva, hogy mindenkinek milliós fizetés kell, meg menőnek kikiáltott munka? Szerintem jobb ha inkább szereted amit csinálsz illetve elvagy vele, de kevesebb pénzed van, mintha állandóan csak stresszelsz, hajtasz, vagy utálod a melódat, de csinálod mert sok a pénz benne, egy kalap szar lesz az egész, kiégsz és cserébe elmegy melletted az élet.

A magánélet meg olyan dolog, hogy mindenkit más tesz boldoggá, nem mindenki akar párt, és vagy gyereket. Sőt, a gyerekvállalás elég nagy szívás tud lenni. Ha igényed van rá, akkor viszont egy szerető társnál nincs jobb😊

Tipikus példája voltam, aki ma ösztönlénynek szokás aposztrofálni. Azt tettem, amire az életkorom predesztinált. Gyerekként játszottam, kamaszként a határaimat feszegettem, hülyeségeket csináltam és begyűjtöttem az érte járó pofonokat, fiatalként csajoztam ezerrel, vállalkoztam, családot alapítottam, leckét kaptam kalandból, elváltam és hátrahagytam mindent, egy fillér nélkül vidékre költöztem, imádtam, imádnak.

Most nyugger vagyok, és megvan mindenem.

Korholjam magam, amiért nincs vagyonom? Nem tudtam szeretni azt az embert, aki vagyonosként voltam. Nekem jobb így, csendesen.