Szerintetek az emberek mennyire őszinték, amikor a saját életükről van szó?

Mert úgy tapasztaltam az emberekkel nem jó megosztani a nehéz dolgaimat nem kiváncsiak, de még csak ha az lenne. De elitélik vagy nem tudnak mit kezdeni az információval hirtelen vagy lealacsonyítják a problémát mintha nem is lenne az hanem tök hétköznapi lenne. És amúgy meg minek mondjam el ha éppen nem azzal akarok foglalkozni, mert próbálom kikapcsolni a fejem és a jóra koncentrálni. Mert nem akarok ott bőgni másnak vagy elvenni a kedvét az élettől is, hogy folyamatosan másnak panaszkodom arról mi nem jó.

Ha közelebbi viszony nagyon közeli barátság néha kijön megosztom de akkor se mindig reagálták le jól sajnos volt hogy én se másnak. Mert tele vagyunk elfojtott problémmákkal és nem tudjuk másokét kezelni vagy esetleg nem is érdekel a másiké

Sajnos a világnak, jobban a világot alkotó embereknek nem elég magas az érzelmi intelligenciája sem. A negatív történésekkel, érzésekkel nem tudnak mit kezdeni.

Például, ha azt mondanád, hogy megütött a férjed, abba bele kellene állni, foglalkozni vele, továbbvinni akár. Van persze, aki megpróbálja, tanácsolja, hogy hagyd el azonnal, de ugye ez a gondolatmenet is tovább van. Van-e hová menned, van-e elég pénzed, stb. A tanácsadás felelősség is egyben. Egyszerűbb az a narratíva, hogy "biztos rossz napja volt, ha eddig még nem fordult elő, ne írd le azonnal". Ez kevesebb érzelmi munka.

És az ilyen tanácsok miatt nem oszt meg szinte senki semmilyen negatívot. Mert nincs hozzá olyan közege, ahol ez szabadon megjelenhet

Ha van hallgatóság és csakis a negatív eseményekről beszélhet, akkor viszonylag azok, azonban sokszor, ha más szemszögből igyekszel a történeteire rávilágítani, azaz megmutatni, hogy nem feltétlen csak a másik miatt alakult neki ki a sorsa úgy, ahogyan alakult, akkor derülnek ki, hogy nem feltétlen volt az a történet reális.

Tehát inkább az van, hogy "a saját szemszögemből nézve őszinte vagyok, de nem látom át/nem akarom átlátni a realitást".

Szerintem a hazugság egy nagyon erős szó erre a jelenségre, mert az magában foglalja a megtévesztés tudatos szándékát. Az emberek csak simán szeretnének jó benyomást tenni, és elkerülni a megszégyenülést. Persze azzal aligha tesz jó benyomást valaki, ha állandóan magát fényezi, de ez egy másik kérdés.

Félre ne érts: rohadt zavaró jelenség, csak erősnek érzem vádat.

Szerintem a többség főleg azért tolja, mert nem illik panaszkodni, de ha valaki érdeklődő, elmesélik a szart is.