Egy nagyon nagyravágyó és jó dolgokat szerető ember miért nem tudja elviselni, ha valami jó dolog történik vele amire vágyott?
Annyira nehéz már ezt elvisenem magamban hogy muszáj kiadnom. Ezen pszichológus vajon tud segíteni?
Gyerekkorom óta van bennem egy ilyen érzés és ez egyre csak fokozódik...
mindig nagyon nagyravágyó voltam és ez mindenre vonatkozott. Külső, ruhák, drága dolgok, karrier stb.
És amikor megtörténik velem valami “jó” vagy valami amire vágytam, az belső feszültséget okoz és elkezd tőle gyomorgörcsöm lenni és túlpörgök tőle, nem tudok aludni...
a kérdést most az inspirálta, hogy megnéztem pár régi fotómat, amik a kedvenceim, nagyon jó emlékeket idéznek fel. De közben megint jöttek ezek a fent leírt érzések. Hirtelen már nem tudtam mit kezdeni velük, közben meg megmutatnám az egész világnak...
Emlékszem 17-18 évesen mikor még nem volt fontos a social média, akkor még a pillanatnak éltem és az volt a fontos hogy a hétvégi buliban jól nézzek ki.
De amikor elkészültem és minden összeállt, már anno akkor túlpörögtem ettől és már nem is akartam annyira “egyben lenni”...
akinek mindenuk megvan és milliárdos szép világsztárok pl, ami szerintem a legszerencsésebb élet nyilván, sokszor elgondolkodom hogy hogy bírják ezt elviselni... hogy nincs bennük ez a feszültség...
Volt már hogy utazást, nyaralást lemondtam mert nem akartam hogy legyen több száz új fotom, mert ott már úgy is voltam és nem akartam ezt a túlpörgő érzést...
Én egy sima telefonhoz ragaszkodom és nem bírom lecserélni, mert minek mikor az is 300ezer forint volt és még tökéletesen működik?
Ha vennék egy új kiadást akkor már kettő drága telefonom lenne, ami okozná ezt a belső feszültséget...
A pénzzel ugyanígy vagyok... nagyon vagyok a sokra, de most ha belegondolok hogy nyernék 100 millió forintot, biztos hogy kiütne egy hónapra a tudat és már nem is érdekelne többe... nem mennék el bora borára, mert el lennék fogalalva a belső feszültséggel amit okozott...
ilyenkor megint felmerül bennem hogy a milliárdosok mit kezdenek magukkal? Amellett persze hogy irigylem őket és extra szerencsések...
pl volt olyan időszakom amikor csak alkami munkát tudtam vállalni és így heti 1x 2x dolgoztam pár órát, amiért pár 10ezer forintot kaptam. És esküszöm ez a fajta gyűjtögetés teljesen felcsigázott és alig vártam hogy újra mehessek és így gyűjtsem apránként a pénzt.
Amikor viszont rendes hétfőtől péntekig munkám volt külföldön és volt hogy havi egymillió körül kerestem, attól megint jött ez a túlpörgés...Hirtelen ezt túl soknak éreztem, nem tudtam vele mit kezdeni és már nem is érdekelt. Sokkal jobban tetszett az amikor apránként gyűjteni tudtam sokkal kevesebb pénz
Az évessel ugyanígy vagyok. Sokszor egy nagybevásárlás után nem tudok magammal mit kezdeni mert nem bírom elviselni hogy most van 8 fele kaja amit meg tudnék enni, egy órája meg semmi nem volt...
All you can eat étteremben mindig addig ettem amíg rosszul nem lettem, mert úgy éreztem ha nem eszem meg mindent akkor elvesztegettem a pénzt, időt...
Ez a legrosszabb helyzet mert így azt sem viselem el ha nincs semmim és azt sem viselném el ha nagyon sok mindenem lenne(amire amúgy nagyon vágyom)
MITŐL lehet ez? Valakinek valamilyen ötlete?
Ha ezt elmondom egy pszichiáternek totál betegnek fog nézni? Hogy lehetne ezen segiteni?
válasza:
válasza:Nekem tippem van. Az írásodban sok mindent érzelmileg nem értek. Én sose értettem a drága ruha, bora bora meg hasonló fényűző dolgokat. Így lehet hogy a tippem egyenesen mellé fog lőni. Ha így alakul ne haragudj. Próbálunk rájönni.
Nekem kicsit olyan érzésem van hogy nem a szép ruhára, sok ételre, drága holmikra vágysz. Sokkal inkább egy fejlődésre, amit ezek a dolgok tesznek megfoghatóvá, céllá alakíthatóvá. Sokkal inkább a "vadászatot" élvezed, mintsem a birtoklást. Ez olyan mint amikor a testedzők élvezik látni hogy időről időre izmosodnak, majd mikor megütik a genetikai plafont akkor beledepiznek és szerekhez nyúlnak. Mert nem azt élvezik ahogyan kinéznek, hanem hogy aznap is valamivel többek lettek, valamiért megérte felkelni. Ugyan ez azokkal akik online vásárolgatnak kényszeresen, majd mikor megérkezik a csomag akkor kinyitják és a benne lévő kacat megy fel a polcra a többi vacak közé.
Legalábbis nekem ez a tippem.
Igazából azt kellene magadban kicsit kutatni hogy mit érzel amikor vágysz valmire. Biztosan ha tudat alatt is, de elképzeled magad valahogy az adott nyaralás vagy termék megvásárlása után. El kell képzelni azt az állapotot, maj összehasonlítani azzal amiben élsz és a különbségeket keresni.
Kicsit megnyílok hogy jobban értsd mire gondolok. Én tinikoromban éskorai huszas éveimben non-stop küzdősportoltam. Mindenem is tört már. De csináltam, mert ha abbahagytam az hatalmas idegességet okozott. Kis belső munka után rájöttem hogy hatalmas félelmem van az emberektől mert nem tudom olvasni a mimikájukat (betegség). És a küzdősport tudat alatt egy megnyugvást és magabiztosságot adott, hogy semmi baj, ha támadnak akkor is nagyobb rá az esély, hogy én jövök ki győztesen. A válasz persze nem ez, és egy életet leélni úgy hogy egy állásinterjú alatt is azt varja a tudatalattid, mikor nyúlnak bántó szándékkal feléd, az nem élet. De ezt nem látja az aki nem áskálódik magában kicsit.
Amit tudok tippelni az, hogy esetleg stresszes az életed és a materiális vagyontól vagy azt jelképező tárgyaktól, státusszimbólumoktól egyfajta védelmet vársz. Főleg ha korábban az anyagiak sok stresszt jelentettek. Emlékezz töriórára, az éhes időkben is a kövér ember és kövér nő volt az ideál, míg étellel bőséges időkben pedig a sovány. Így el tudom képzelni hogy egy alacsony szinten az agyad az anyagi javakat biztonsággal azonosítja. Majd amint megszerzed a tárgyat, akkor az agyad attól ilyed meg hogy a másik erőforrás ami biztonságot ad (pénz) emiatt csökkent. Így egyik védőfal fel lett építve, de a másik védőfal tégláinak felhasználásával.
De csak tipp.
válasza:Koszi a válaszokat
Voltak bennük hasznos dolgok
Igazából több szempontból is fontos lenne hogy kiderítsem hogy miért lehet ez bennem, egyrészt kenyszerbeteg vagyok és csak akkor tudok nyugodt lenni ha mindig mindent megmagyarázok magamnak...
másrészt mindig kielemzem magam és egyszerűen erre nem tudok rájönni hogy mitől lehet...
De voltak nagyon rossz dolgok a gyerekkoromban, idegbeteg, elmebeteg “apa”, traumatizalt anya és nagyon magas elvárások.
Ettől függetlenül azt képtelen vagyok megmagyarázni magamnak hogy miért pörgök túl és érzem rosszul magam ha túl sok jó dolog történik... erre egyszerűen nincs logikai magyarázat.
Emlékszem gyerekként volt egy eset amikor 2 jó helyen lehettem volna egyszerre és már akkor arra gondoltam hogy ennek miért kell egyszerre történnie, miért van az hogy hónapokig nem történik semmi, aztán egyszerre 2 jó dolog és választanom kell. Már akkor gyerekekként totál összezavart.
De olyan gondoltaim is szoktak lenni, hogyha gazdag családba születtem volna, akkor biztos nem akarnék pl kapcsolatban lenni mert akkor összeadódna a családom meg a párom pénze és az már túl sok lenne, felesleges lenne.... én életemben nem találkoztam még olyannal aki ilyeneket írt volna és így érzett volna...
Volt már hogy attól kiborultam hogy depressziósan egy hónap után rávettem magam hogy végre lemenjek a boltba és vettem 1200 Ft-ért sajtot. (Akkor nagyon sporolnom kellett mindenen)Majd aznap délután láttam hogy az anyám is vett és így két nagyobb darab sajt volt itthon... és képtelen voltam elviselni hogy miért pont most van egyszerre két db sajt itthon. Nyilván ez egy nagyon banális dolog és nagyon ingerszegény, beszűkült tudatállapotban kell lenni ahhoz hogy ezzel foglalkozzak és ilyenkor már tudatosan lenyugtatom magam hogy ez egy semmiség.
De értitek. Fejben hogy egyeztessem össze azt hogy irigylem a milliárdos világsztárokat azzal hogy fél napig nem bírom elviselni hogy 2 sajt van itthon mikor előtte hetekig nem volt semennyi?
Nem tudom erre mit tudna mondani egy szakember...
Szerintem naggyon, de naggyon fontos megjegyezni, h senkinek sem tökéletes az élete. Nagyon jó példa:
Nemrég megnéztem a The Amazing Spidermant és tökre szomorú és levert lettem attól, hogy nekem miért nem annyira izgalmas az életem mint egy filmben... De nem csak Peter Parkert csodáltam, hanem a színészt is, aki alakította, Andrew Garfield-ot, akibe eléggé belezúgtam, szóval így még szarabbul éreztem magam. De aztán rájöttem, hogy attól még, hogy mennyire "izgalmas" Pókember élete, nem biztos, hogy ő jól is érzi magát... Miért? A legjobb barátja az ellensége lesz, és meg kell ölnie, meghal a nagybácsija, azután a szerelme, és jóval később a nagynénje is. Arról nem is beszélve hogy gyerekkorában a szülei is meghaltak. Szóval konkrétan rengeteg tragédia van az életében, és neki is aztán bőven megvannak a problémái. Én ehhez képest csak azon nyavajogtam, hogy miért nem izgi az életem, holott ezért tehetek...
Egyébként Andrew Garfield meg az édesanyját veszitette el, nagyon hiányolja, szóval ezek szerint neki sem azért tökéletes az élete közel sem. Arról nem is beszélve, hogy egy sztár már unja, hogy folyton aláírnia kell, jópofiznia a rajongókkal, stb és igazából azon múlik a boldogsága, hogy annyian szeretik.
Egyébként lehet, hogy emiatt vagy mindig stresszes, mert a szíved mélyén tudod, hogy sosem lesz tökéletes az életed és valahogy ezért érzed ezt. Habár az nagyon fontos, hogy bármi más is állhat emögött amire egy pszichológussal/szakemberrel simán rájönnél, kitudnátok bogozni, és akkor legalább megértenéd, hogy miért érzed ezt az egészet. Remélem tudtam segíteni.
Azt már tudom hogy a tökéletességmániámat nem lehet Összeegyeztetni a depresszióval
Hiszen a depresszió azt okozta hogy minden nap azon agyalok, hogy engem csak a maradandó dolgok érdekelnek, de közben tudom hogy az életre maradandó és bármi tökéletesek és alkotnék az sem lenne maradandó. Ergo az egésznek semmi értelme és egy ördögi kör alakult ki....
Csak nem tudom hogy mondjam el egy pszichológusnak hogy arról almodozom hogy nagyon sok pénzem lesz de ha közben valaki adna nekem 100 millió forintot akkor attól összeomlanék...
Vagy hogy miért nem bírtam elviselni mikor egymillió forintot kerestem egy hónapban?
Ez nekem a bajom valójában ahogy írtam hogy ezt nem értem magamban... és ez irritál.
És sajnos ez számomra megfejthetetlen magamban...
válasza:Most is tombolnak bennem ezek a szélsőséges érzések
Már rég tönkre vagyok menve, az orvos ezen nem segít
És mégcsak nem is tudom hogy mi ez
válasza:AZ lehet a baj, hogy nem tudsz a jelenben élni, nem tudod megélni, és élvezni a jelen szépségeit és örömeit. A jövőben élsz, minden gondolatod a jövő.
Van erről egy nagyon érdekes és hasznos könyv, Philip Zimbardo Időparadoxon c. könyve, nagyon ajánlom.
Az valóban igaz hogy nem elek a jelenben, egyrészt mert aggódom a jövő miatt, másrészt mert értelmetlennek érzem a jelent, mert nem maradandó
De ez még mindig Nem magyarázza meg azt, amivel szerintem a földkerekségen egyedül vagyok hogy aki ennyire nagyravágyó az miért kap egy túlpörgő rohamot egy bevásárlástól…vagy ha épp jó a fizetése. Ami már rég el is múlt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!