Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Egy nagyon nagyravágyó és jó...

Egy nagyon nagyravágyó és jó dolgokat szerető ember miért nem tudja elviselni, ha valami jó dolog történik vele amire vágyott?

Figyelt kérdés

Annyira nehéz már ezt elvisenem magamban hogy muszáj kiadnom. Ezen pszichológus vajon tud segíteni?

Gyerekkorom óta van bennem egy ilyen érzés és ez egyre csak fokozódik...

mindig nagyon nagyravágyó voltam és ez mindenre vonatkozott. Külső, ruhák, drága dolgok, karrier stb.

És amikor megtörténik velem valami “jó” vagy valami amire vágytam, az belső feszültséget okoz és elkezd tőle gyomorgörcsöm lenni és túlpörgök tőle, nem tudok aludni...

a kérdést most az inspirálta, hogy megnéztem pár régi fotómat, amik a kedvenceim, nagyon jó emlékeket idéznek fel. De közben megint jöttek ezek a fent leírt érzések. Hirtelen már nem tudtam mit kezdeni velük, közben meg megmutatnám az egész világnak...


Emlékszem 17-18 évesen mikor még nem volt fontos a social média, akkor még a pillanatnak éltem és az volt a fontos hogy a hétvégi buliban jól nézzek ki.

De amikor elkészültem és minden összeállt, már anno akkor túlpörögtem ettől és már nem is akartam annyira “egyben lenni”...

akinek mindenuk megvan és milliárdos szép világsztárok pl, ami szerintem a legszerencsésebb élet nyilván, sokszor elgondolkodom hogy hogy bírják ezt elviselni... hogy nincs bennük ez a feszültség...


Volt már hogy utazást, nyaralást lemondtam mert nem akartam hogy legyen több száz új fotom, mert ott már úgy is voltam és nem akartam ezt a túlpörgő érzést...


Én egy sima telefonhoz ragaszkodom és nem bírom lecserélni, mert minek mikor az is 300ezer forint volt és még tökéletesen működik?

Ha vennék egy új kiadást akkor már kettő drága telefonom lenne, ami okozná ezt a belső feszültséget...

A pénzzel ugyanígy vagyok... nagyon vagyok a sokra, de most ha belegondolok hogy nyernék 100 millió forintot, biztos hogy kiütne egy hónapra a tudat és már nem is érdekelne többe... nem mennék el bora borára, mert el lennék fogalalva a belső feszültséggel amit okozott...

ilyenkor megint felmerül bennem hogy a milliárdosok mit kezdenek magukkal? Amellett persze hogy irigylem őket és extra szerencsések...

pl volt olyan időszakom amikor csak alkami munkát tudtam vállalni és így heti 1x 2x dolgoztam pár órát, amiért pár 10ezer forintot kaptam. És esküszöm ez a fajta gyűjtögetés teljesen felcsigázott és alig vártam hogy újra mehessek és így gyűjtsem apránként a pénzt.

Amikor viszont rendes hétfőtől péntekig munkám volt külföldön és volt hogy havi egymillió körül kerestem, attól megint jött ez a túlpörgés...Hirtelen ezt túl soknak éreztem, nem tudtam vele mit kezdeni és már nem is érdekelt. Sokkal jobban tetszett az amikor apránként gyűjteni tudtam sokkal kevesebb pénz

Az évessel ugyanígy vagyok. Sokszor egy nagybevásárlás után nem tudok magammal mit kezdeni mert nem bírom elviselni hogy most van 8 fele kaja amit meg tudnék enni, egy órája meg semmi nem volt...

All you can eat étteremben mindig addig ettem amíg rosszul nem lettem, mert úgy éreztem ha nem eszem meg mindent akkor elvesztegettem a pénzt, időt...


Ez a legrosszabb helyzet mert így azt sem viselem el ha nincs semmim és azt sem viselném el ha nagyon sok mindenem lenne(amire amúgy nagyon vágyom)



MITŐL lehet ez? Valakinek valamilyen ötlete?

Ha ezt elmondom egy pszichiáternek totál betegnek fog nézni? Hogy lehetne ezen segiteni?


tegnap 16:17
 1/3 anonim ***** válasza:
Szerintem ez "normális nem normalissag". Természetesen pszichológushoz nagyon ajanlott vele menni, mert nyilvan te is erzed hogy ez igy nem jo. Nemi szorongas, nemi megfelelés kenyszer, nemi adhd keverdhet. Siman el tudom kepzelni h az autizmus egyik spektruma lehet ez. Nem oriasi gond, nem fogsz pszichiateiara kerulni,de ahhoz hogy meg tudd elni az eletet ezt ki kell nyomozni mi okozza, es gyakorlatokkal rendbe hozni. Nem para. Valószínűleg csaladi hatter a ludas. (Nem kell hogy szörnyű gyerekkorod legyen hozza)
tegnap 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Nekem tippem van. Az írásodban sok mindent érzelmileg nem értek. Én sose értettem a drága ruha, bora bora meg hasonló fényűző dolgokat. Így lehet hogy a tippem egyenesen mellé fog lőni. Ha így alakul ne haragudj. Próbálunk rájönni.


Nekem kicsit olyan érzésem van hogy nem a szép ruhára, sok ételre, drága holmikra vágysz. Sokkal inkább egy fejlődésre, amit ezek a dolgok tesznek megfoghatóvá, céllá alakíthatóvá. Sokkal inkább a "vadászatot" élvezed, mintsem a birtoklást. Ez olyan mint amikor a testedzők élvezik látni hogy időről időre izmosodnak, majd mikor megütik a genetikai plafont akkor beledepiznek és szerekhez nyúlnak. Mert nem azt élvezik ahogyan kinéznek, hanem hogy aznap is valamivel többek lettek, valamiért megérte felkelni. Ugyan ez azokkal akik online vásárolgatnak kényszeresen, majd mikor megérkezik a csomag akkor kinyitják és a benne lévő kacat megy fel a polcra a többi vacak közé.


Legalábbis nekem ez a tippem.


Igazából azt kellene magadban kicsit kutatni hogy mit érzel amikor vágysz valmire. Biztosan ha tudat alatt is, de elképzeled magad valahogy az adott nyaralás vagy termék megvásárlása után. El kell képzelni azt az állapotot, maj összehasonlítani azzal amiben élsz és a különbségeket keresni.


Kicsit megnyílok hogy jobban értsd mire gondolok. Én tinikoromban éskorai huszas éveimben non-stop küzdősportoltam. Mindenem is tört már. De csináltam, mert ha abbahagytam az hatalmas idegességet okozott. Kis belső munka után rájöttem hogy hatalmas félelmem van az emberektől mert nem tudom olvasni a mimikájukat (betegség). És a küzdősport tudat alatt egy megnyugvást és magabiztosságot adott, hogy semmi baj, ha támadnak akkor is nagyobb rá az esély, hogy én jövök ki győztesen. A válasz persze nem ez, és egy életet leélni úgy hogy egy állásinterjú alatt is azt varja a tudatalattid, mikor nyúlnak bántó szándékkal feléd, az nem élet. De ezt nem látja az aki nem áskálódik magában kicsit.


Amit tudok tippelni az, hogy esetleg stresszes az életed és a materiális vagyontól vagy azt jelképező tárgyaktól, státusszimbólumoktól egyfajta védelmet vársz. Főleg ha korábban az anyagiak sok stresszt jelentettek. Emlékezz töriórára, az éhes időkben is a kövér ember és kövér nő volt az ideál, míg étellel bőséges időkben pedig a sovány. Így el tudom képzelni hogy egy alacsony szinten az agyad az anyagi javakat biztonsággal azonosítja. Majd amint megszerzed a tárgyat, akkor az agyad attól ilyed meg hogy a másik erőforrás ami biztonságot ad (pénz) emiatt csökkent. Így egyik védőfal fel lett építve, de a másik védőfal tégláinak felhasználásával.


De csak tipp.

tegnap 17:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
Mert sok esetben csak az út fontos egy dolog eléréséhez. Amint ez megtörténik, már olyan, mintha nem lenne miért küzdeni, cselekedni.
tegnap 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!