Mi a véleményed azokról az emberekről, akiknek nincs szüksége annyi segítségre az életben, mint egy átlag embernek?

Nagyjából ilyen vagyok. Azért mondjuk tanárral könnyebb tanulni, és társaságban jobb lenni, de mindkettő megy egyedül is.

Szerintem ez rendben van így, nem látom mi előnyöm lenne belőle ha mindig másokra támaszkodnék.

Magyarországon nincs nagy hagyománya a pszichológusoknak, mint nyugaton. Attól még, hogy valaki magától feldoloz egy nagy lelki problémát, az még egyáltalán nem biztos, hogy ezt megfelelően tette meg! Nem véletlenül van annyi frusztrált ember.

Csakhát a 20-30000 óradíjak, és a heti min 1x foglalkozás, eléggé megterhelő tud lenni egy család számára. Emiatt ez ki szokott maradni. Tényleges eredményhez sokszor évekig kell járni, probléma súlyosságától függően.

A magántanárhoz járás az esetek túlnyomó többségében a gyereke lustasága miatt van. Rossz körülmények között nőttem fel, 2 mérnök diplomám van, de 1x sem voltam magán tanárnál. Nem azért mert nem lett volna rá szükségem, hanem azért, mert nem volt miből kifizetni. Manapság már történelemből is magán tanárhoz járnak..., vicc...!

A megoldása pedig egyszerű, le kell ülni, agyalni rajta! Lehet 2-3x annyi ideig tart, de aki magától érti meg, a meg nem értett problémát az biztosan nem fogja elfelejteni és alkalmazni is tudja. Van amit csak meg kell tanulni, ahhoz nem kell magántanár!

Ez a társaság dolog meg egyén függő.

Ennyiből szinte semmire.

Bármelyik pont lehet reális, elfogadható, teljesen érthető és baromság is. Ez teljesen személyiség, élethelyzet stb. függvénye

Elég nagy baj, ha valaki a másodikat választja.

Egyébként ez nem ennyire fekete-fehér.

A 4# jót írt.

Amúgy ha megfigyelted volna, Kérdező, ma ez a trendi, de igazából meg is van a nagyon negatív következménye:):).

Az a tapasztalatom hogy az ilyenek annyira távol állnak a tényleges problémamegoldástól, mint a Föld a Plútótól. Vagy inkább a Föld az Androméda galaxisról.

Segítséget kérni jó dolog, hiszen más emberek más dolgokban jobbak, mint mi, szóval többre is mehetünk a segítségükkel, mint ha kizárólag a saját erőnkre próbálnánk támaszkodni.

Nekem ez inkább olyan, hogy ahelyett hogy az illető képessé válna a közössége teljes jogú tagjává válni, aki nyitott arra hogy olyan segítséget kapjon másoktól, ami ténylegesen javít az életminőségén, és cserébe ő maga is hasznos, aktív tagja lesz a közösségének, akire lehet számítani - inkább azt választja hogy sosem kerül még csak közel sem a személyes potenciálja kiaknázásához, hanem az élet legtöbb területén közepes, vagy kifejezetten visszamaradott lesz, hiszen ő egy *~*~magányos farkas~*~*, akinek degradáló a segítségkérés.

Ezt amúgy nem azért írom mert nem dicséretes ha valaki egyedül megcsinál valamit, pl hobbiból megtanul egy nyelvet. Az tök király (bár ahhoz hogy ténylegesen tudj beszélni, elkerülhetetlen hogy beszélj tanár, vagy olyan anyanyelvűek előtt, akik kijavítják a hibáidat).

Hanem kifejezetten arra, ha valaki azt hiszi hogy ha elkerül minden kapcsolatot a többi emberrel, akkor annak nem lesz negatív hatása az életére.

A pszichológus azért jó, mert már pusztán az is meggyogyit valamennyire, hogy beszélhetsz valakinek, és nem nyomod el a gondolataidat, érzéseidet. Konkrétan megváltoztatja az életedet, ha hagyod hogy meghallgasson valaki... Ezen kívül a pszichológus igenis ki fogja mondani azt, amit te nem mondanál ki magadnak. Olyan dolgokat amik sértik az egodat, vagy egyszerűen csak nem gondolsz rájuk, mert nem vagy szakember.

Pl intellektuálisan meggyőzheted magad arról hogy nem kell új barátokat szerezned, vagy emberek közé járnod, mert a szíved mélyen erre vágysz, de egy szakember sosem ajánlana ilyet.