Hogyan lehet elengedni az embereket és túllépni a hiányukon?

Pont ezen gondolkodom én is most,és oda jutottam,hogyha fontos neked az illető,akkor hagyd elmenni.Én egyszer már feltartóztattam,akire én gondolok,de úgy vagyok vele,hogy ha így is menni akar,akkor nekem már tiszta a lelkiismeretem,mert nem rajtam múlt a folytatás.

Meg aztán,szerethetsz valakit a távolból is,küldhetsz felé szeretet energiát,és támogatást,sokszor ez is elég.

Barátságról van szó egyébként,vagy szerelemről a te esetedben?

Ha valakinek alapból nem túl mozgalmas az élete akkor hosszú időbe telhet, és nem könnyű.

Ha aktív az ember, sportol, szórakozni jár, kirándulni, vannak barátai akikkel találkozik hetente 1-2x, otthon is sürög forog, akkor csak az estéket kell átvészelni.

De ha a munkahelye az embernek unalmas és ott is sok ideje van elmélázni agyalni rajta, magánélete unalmas, nincsenek kapcsolatai , és csak otthon ül, akkor nehéz.

Nehéz, de nem lehetetlen. (Van időm gondolkodni, ahogy 6-os leírta.)

Szerelmet el lehet engedni, majd megszokod, idővel könnyebb lesz.

Barátságot is el lehet. Az is nagyon tud fájni! Hogy a másik már nem kíváncsi rád.

A majdnem szerelmeken/barátságokon a legnehezebb nekem túltennem magam. Azokon túllépni a legnagyobb kihívás. Biztosan az is sikerül valamikor.

Nekem kellenek hozzá a miértek. Jó azoknak, akik aktív tevékenység közben nem tudnak gondolkozni. Annál nincs rosszabb ha úgy van vége az ismeretségnek, hogy nem tudom miért. Évekig húz le a kattogás, hogy vajon mivel bántottam meg, miért nem voltam elég az őszinteségéhez, vagy miért nem volt fontos neki is a tisztázás. Néha már nem is a személyt nem tudom elengedni, csak a lezáratlan helyzetet a fájó érzésekkel. És kihat a jelenre is, mert ha nem tudom miért történt, óvatosabb, bizalmatlanabb leszek mindenkivel.

Ha a másik tényleg a szemembe mondja, hogy nem érdeklem, nem akar látni, felejtsem el, az annyival jobb, hogy van egy egyértelmű lezárás. Ott az idő segíthet.