Hogy éli meg az ember a huzamosabb sikertelenséget?

Hát én bőven 40 alatt vagyok, de nekem is 0 sikerélményem van az életben és nem jutottam sokra, de igazából elvagyok, viszont boldogság az nincs az életemben, jelen pillanatban csak próbálok nem mentálisan összeroppanni. Ha sikerül valahogy helyrerakjam magam mentálisan, akkor igazából ellennék a saját kis világomban úgy, hogy teljesen sikertelen vagyok egyébként. Csinálom, ami érdekel és vonz, mint például az edzés, társasozás, ilyenek.

52 éves vagyok és oda jutottam, hogy a mindennapi túlélésért küzdök. Azzal vigasztalom magam, hogy ez nem az én hibám, mindent megtettem, amit lehetett. Az induló élethelyzetemből ennél többet az én adottságaimmal nem lehetett kihozni. A nyomor meg nem az én szégyenem, mert húzom az igát ezerrel, hanem a tisztelt rendszeré. Legalább a lelkiismeretem tiszta akkor is, ha éppen éhezek.