Van itt olyan rajtam kívül, aki azt érzi, hogy sosem volt huzamosabb ideig boldog?
De tényleg nem... Maximum ilyen rövidebb időszakok erejéig..
Voltak szép, vidám momentumok, de huzamosabb ideig, tartósan sosem voltam boldog, mert mindig összejött valami gebasz..
Sosem voltak tartós barátságaim sem. Gyerekként nem tudtam beilleszkedni a többi normális gyerek közé, én voltam a csendes és furcsa kölyök.
Míg mások a társaikkal játszottak, videójátékoztak egymással, fociztak, én mindig egyedül voltam, mint valami 🐎🌳sz..
Utálom ezt a bélyegét. És a csendes, furcsa még a szebb jelzők voltak.. Egy marék szárított molylepkét nem ér az életem.
Bármikor tudsz változtatni önmagadon és az életeden is.Valószínűleg valamilyen szorongással kűzdesz.Nem akarok kilométeres sorokat írni,de általánosságban,ami garantáltan beválik,hogy a szorongásaid,félelmeid ellenére tegyél a dolgaidért,amikre vágysz,törekedj arra,hogy tanulj/dolgozz olyan területen,amit szeretsz,érdekel.Képezd magad,sportolj,legyen napirended,ügyelj a megfelelő mennyiségű pihenésre,próbálj előbb önmagadban egyfajta egyensúlyra törekedni.
Ha elkezdesz cselekedni ilyen irányba,már sokat javít a negatív tudatállapotodon és később jönnek a pozitív sikerélmények is.Ami az emberi kapcsolataidra is pozitívan fog hatni.
Sajnos ezek nélkül nem fog semmi változni,nem fogsz kiegyensúlyozottan(boldogság helyett inkább ezt szeretem használni)ébredni.
Szerintem most fordíts ezekre figyelmet az emberi kapcsolatok meg majd jönnek,ha pozitívabb lesz a képed az életről.
Ha úgy érzed az érzelmi állapotod kóros vagy hátráltat a cselekvésben,akkor kérj szakembertől segítséget.Nekem volt,hogy tudtam mit kellene tennem,de nehéz volt minden alapvető dolog,sokszor egy megfelelően alkalmazott antidepresszáns sokat tud lökni az ember teljesítő képességén,de nyilván ott is Te kellesz a változáshoz.
Szerintem én erre jó példa lennék.
Az életem nagy részében üresnek éreztem magam. Mostanság is eszembe jut egy csomó furcsa dolog és ez szerintem nem normális.
F
Van, például én. És szerintem sokan. Meglepően kevesen állítanák magukról, hogy boldogok.
"Gyerekként nem tudtam beilleszkedni a többi normális gyerek közé, én voltam a csendes és furcsa kölyök."
A "normális" nem feltétlenül egyenlő a "jó"-val. Ma már olyan dolgok számítanak normálisnak, hogy néha a hajam tépem tőlük. Csak mondom.
"És a csendes, furcsa még a szebb jelzők voltak.. Egy marék szárított molylepkét nem ér az életem."
Milyen mércén méred? Mik a szempontok? Ki állította fel ezeket? Kinek kell megfelelned?
Ha pedig hiányérzeted van, vagyis szeretnél valamiket, amiket így nem tudsz elérni, akkor először is mondd ki, mik azok. Aztán tervezd (tervezzük) meg, hogyan érd el őket.
Intelligens és érző ember vagy. Tiéd a világ. És meg is érdemled. Higgy magadban, és hidd el, hogy lennének, akik szeretnek.
Az nem fog,de ha állandóan erre gomdolsz,akkor az egész életedet hasonlóan fogod leélni.
Próbálj inkább valamit kamatoztatni a tapasztalataidból a jövőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!