Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Van itt olyan rajtam kívül,...

Van itt olyan rajtam kívül, aki azt érzi, hogy sosem volt huzamosabb ideig boldog?

Figyelt kérdés

De tényleg nem... Maximum ilyen rövidebb időszakok erejéig..

Voltak szép, vidám momentumok, de huzamosabb ideig, tartósan sosem voltam boldog, mert mindig összejött valami gebasz..

Sosem voltak tartós barátságaim sem. Gyerekként nem tudtam beilleszkedni a többi normális gyerek közé, én voltam a csendes és furcsa kölyök.

Míg mások a társaikkal játszottak, videójátékoztak egymással, fociztak, én mindig egyedül voltam, mint valami 🐎🌳sz..

Utálom ezt a bélyegét. És a csendes, furcsa még a szebb jelzők voltak.. Egy marék szárított molylepkét nem ér az életem.



márc. 7. 12:21
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
100%

Bármikor tudsz változtatni önmagadon és az életeden is.Valószínűleg valamilyen szorongással kűzdesz.Nem akarok kilométeres sorokat írni,de általánosságban,ami garantáltan beválik,hogy a szorongásaid,félelmeid ellenére tegyél a dolgaidért,amikre vágysz,törekedj arra,hogy tanulj/dolgozz olyan területen,amit szeretsz,érdekel.Képezd magad,sportolj,legyen napirended,ügyelj a megfelelő mennyiségű pihenésre,próbálj előbb önmagadban egyfajta egyensúlyra törekedni.

Ha elkezdesz cselekedni ilyen irányba,már sokat javít a negatív tudatállapotodon és később jönnek a pozitív sikerélmények is.Ami az emberi kapcsolataidra is pozitívan fog hatni.

Sajnos ezek nélkül nem fog semmi változni,nem fogsz kiegyensúlyozottan(boldogság helyett inkább ezt szeretem használni)ébredni.

Szerintem most fordíts ezekre figyelmet az emberi kapcsolatok meg majd jönnek,ha pozitívabb lesz a képed az életről.

Ha úgy érzed az érzelmi állapotod kóros vagy hátráltat a cselekvésben,akkor kérj szakembertől segítséget.Nekem volt,hogy tudtam mit kellene tennem,de nehéz volt minden alapvető dolog,sokszor egy megfelelően alkalmazott antidepresszáns sokat tud lökni az ember teljesítő képességén,de nyilván ott is Te kellesz a változáshoz.

márc. 7. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:

Ajánlom a Boldogság madzaghúzásra c. kötet címadó novelláját:


[link]

márc. 7. 12:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem én erre jó példa lennék.


Az életem nagy részében üresnek éreztem magam. Mostanság is eszembe jut egy csomó furcsa dolog és ez szerintem nem normális.


F

márc. 7. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:

Van, például én. És szerintem sokan. Meglepően kevesen állítanák magukról, hogy boldogok.


"Gyerekként nem tudtam beilleszkedni a többi normális gyerek közé, én voltam a csendes és furcsa kölyök."


A "normális" nem feltétlenül egyenlő a "jó"-val. Ma már olyan dolgok számítanak normálisnak, hogy néha a hajam tépem tőlük. Csak mondom.


"És a csendes, furcsa még a szebb jelzők voltak.. Egy marék szárított molylepkét nem ér az életem."


Milyen mércén méred? Mik a szempontok? Ki állította fel ezeket? Kinek kell megfelelned?


Ha pedig hiányérzeted van, vagyis szeretnél valamiket, amiket így nem tudsz elérni, akkor először is mondd ki, mik azok. Aztán tervezd (tervezzük) meg, hogyan érd el őket.


Intelligens és érző ember vagy. Tiéd a világ. És meg is érdemled. Higgy magadban, és hidd el, hogy lennének, akik szeretnek.

márc. 7. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
Azt érzem, hogy a legszebb gyermekéveimet pazaroltam el.. Semmi emlékezetes dolog nem maradt meg abból az időszakból. És ezek az évek már sose fognak visszajönni.
márc. 7. 15:01
 6/17 anonim ***** válasza:

Az nem fog,de ha állandóan erre gomdolsz,akkor az egész életedet hasonlóan fogod leélni.

Próbálj inkább valamit kamatoztatni a tapasztalataidból a jövőben.

márc. 7. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
És akkor mi van, ha nem jönnek vissza? Annak úgy kellett lennie. De mi tart vissza attól, hogy a továbbiak boldogabbak legyenek?
márc. 7. 17:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
Jelen. AZ élet egy bűntetés.
márc. 7. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
Én még rövid ideig sem. A szüleim patologikus mértékben túlféltettek, az általános iskolai osztálytársaim kiközösítettek, később ide-oda csapódtam a klikkek között, de egyik társaság sem fogadott be igazán, mindenki meg akart változtatni valamit rajtam. Az egész életemet egy szó szerint börtöncella méretű patkánylyukban töltöttem, és ez már jó eséllyel nem is fog változni. Egyetlen rövid párkapcsolatom volt, azt is csak annak a ténynek köszönhettem, hogy a volt kedvesemnek hírhedten rettenes ízlése van. Az álmaimat rég feladtam, a családalapításhoz is kicsúsztam az időből (nem mintha bármikor is lett volna rá reális esélyem). Ez van. Nem lehet mindenki szerencsés.
márc. 7. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:
Valahogy az a gyermeki önfeledt boldogság sosem volt meg bennem, sosem éreztem.. Nem játszottam a kortársaimmal a játszótéren, nem vettem részt közösségi programokon, aztán jöttek a családi gondok, szóval ez az egész önfeledtség kimaradt.. :/
márc. 8. 00:42
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!