Miért vágnak bele az idősek a másik szavába, amikor pont ők nevelték arra a későbbi generációkat, hogy nem illik egymás szavába vágni?

Hányadik időseket kutyázó kérdése ez már? Naponta jönnek:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Remek általánosítások. Frusztrált vagy egy kicsit.

Az emberek a mai napig egymás szavába vágnak.

"Itt mindenki fújja a magáét!" - ahogy egy előadáson hallottam.

Közléskényszerük van, a másik nem érdekes.

Mintha egyesek tényleg képtelenek lennének a tiszteletteljes kommunikációra!

Furcsa, de élő jelenségről van szó, amelynek sokféle aspektusa van.

Az egyik az, hogy nem csak egy korosztályra jellemző ez a viselkedés.

Az így viselkedő fiatalok türelmetlenek és mondhatni, még tanulják az illemszabályt, amely ide vonatkozik, - persze ehhez kell egy erre megfelelő környezet és hajlandóság is.

Az idősek türelmetlenek és talán attól félnek, hogy - koruknál fogva - elfelejtik, amit tudatni szeretnének a kommunikációs partnerrel. Sok esetben küzdenek vannak tévképzeteik is a tiszteletről, - akiben meg van erre a hajlam, soha nem fogja elismerni, hogy a tisztelet csak a kölcsönösség elvén működik, amire esküdnek, az pedig a terror-félelem fogalom-páros.

A kettő közé eső korosztálynak pedig nem adatott meg a környezet, ahol jólneveltség ragadhatott volna rájuk, ill. nem szenzitívek az emberi kapcsolatok működési szabályaira, - szimplán neveletlenek, tiszteletlenek mindenkivel. Sokuk lebeg abban a tévképzetben, hogy a létük nélkül soha többé nem jönne el a következő nap. Kutyául érezhetik magukat, - a kutyák esetében van "jelentősége" annak, hogy ki a hangosabb, ki ugatja az utolsót. Primitív ösztönlények szokása az ilyen szinten gyerekes viselkedés - és velük már csak azt lehet kezdeni, hogy sorsukra hagyod az ilyeneket a monodrámájukkal együtt. -Idővel csak észre veszik, hogy nincs már hallótávolságban a közönség, akinek osztják az eszet vagy egyszerűen csak kiszáradnak. :)

Én nem szoktam sokat pics@zni azokkal, akik neveletlenek, - ha jobb napom van, megkérem őket, hogy adják meg nekem (a mondandóm végighallgatásával) azt a tiszteletet, amit meg is kapnak tőlem vagy egyszerűen ott hagyom őket a mondandójukkal együtt. Kérdezd meg, érdekel-e hogy ez kinek tetszik, illetve kinek nem!

Vannak azonban élethelyzetek, amikor nem ilyen egyszerű ez, mert a kenyéradóddal nem teheted ezt meg tartósabb időn keresztül és büntetlenül.

Ott marad a bólogatva eltűrés, csempebontás az illemhelyen.

#2 Fáj az igazság, mi?

Egy jó tanács számodra: Ha el akarod hitelteleníteni ezeket a kérdéseket, kezdd azzal, hogy változtatsz magadon! Könnyű dolgod van, le vannak írva a zavaró tényezők, valós életből vett példákkal.

Persze nem egy ember megváltozásától fognak ezek a kérdések elhiteltelenedni, de minden nagy lépés egy kis lépéssel kezdődik.

Vagy ne változtass magadon, de akkor vállald a kritikát is, és he reklamálj a kérdéseken! Senkinek nem kötekező csendben tűrni pl. az életkorral való visszaélésből adódó felháborító viselkedést.

Gyenge általánosítás, ez nem korfüggő.

Nem itt kell kiélni ha molesztált a papa