Mi a pszichológiai/szociológiai magyarázata a régi kelet-európai dolgok iránti nosztalgiának?

Mert sok embernek ezek a dolgok a fiatalságát, gyerekkorát idézik, amit akkor szeretett. És a gondtalan gyerekkor teljesen más, mint a mostani felnőttkor.

Aki szeretett gyerek lenni, az örömmel tekint vissza arra az időszakra és azokra a dolgokra, amik akkor voltak.

Szerintem sem ennyire NDK specifikus ez a dolog. A nosztalgiázás természetes jelenség, mindenki csinálja. Az idősebb korosztály az 50-60-as évek dolgaira tekint vissza.

Persze ez életkori sajátosság is, egy 20 éves ritkán szokott nosztalgiázni. Az ájfón meg a tablet nem jelent (még) nosztalgiát senkinek.

Van egy réteg, akinek pedig a nosztalgia az NDK-s korszakot jelenti. Másnak a '90-es évek elejét.

Általában valóban a felhőtlen gyerekkorra vagy fiatalkorra emlékezünk vissza szívesen, mert a rossz dolgokat már megszépítette az idő, a jó dolgok pedig felértékelődtek (kontrasztban állnak a felnőttkor felelősségeivel és nehézségeivel).

Én egyébként egyáltalán nem tapasztaltam azt, amit Te, kérdező! Ez nem jelent semmit. Talán a te szocioökonómiai "fülkédben" jellemzően ez a korszak jelenti a nosztalgiát, és ezért látsz belőle többet.

Az én korosztályom meg a '90-es éveket rinyalja vissza. Szerintem nem volt olyan jó, én élvezem a jelent, meg a kor vívmányait is.

Ez egy normális reakció a változó világra, amibe sokan nem tudnak beleszokni, mert nem csak a tárgyak változtak, hanem a társadalom is és igazából az utóbbi hiányzik nekik, amit a tárgyak látványa felidéz bennük.