Szerinted milyen ez? Normális?

Ha a csoportvezető a megbízott vezető, akkor valóban ő a főnök. Mi a kérdés?

Mondtam már fel csoportvezető miatt és volt már nagyon jó fej csoportvezetőm is, de amit leírtál, az szerintem mindenhol így van.

Nekem általában olyan közvetlen feletteseim, meg munkatársaim voltak, ahol tök jól működött az, hogy "egy vagyok közületek" szemléletet vallott a vezető, és ha volt valami probléma, együtt gondolkodtunk rajta, ha mondott valamit, hogy hogy csináljuk meg az adott feladatot, és elmondta valaki, hogy szerinte inkább máshogy kellene, akkor vagy azt mondta rá, hogy hát ez tök jó ötlet, csináljuk így, vagy elmondta, hogy igen, jó ötletnek tűnik, de ezért vagy azért nem fog működni. Szerintem a legjobb egy ilyen dinamika, és nagyon jó hangulat volt ezeken a helyeken, ahol ha ötleted volt, ha problémád volt, azt nyugodtan jelezhetted.

Viszont dolgoztam olyan helyen is, ahol ezt nem lehetett megtenni, mert ahogy a vezető megpróbálta bevonni a csapattagokat, vagy csak nem autoriter módon irányítani, azt benézték gyengeségnek. Sajnáltam a palit egyébként, mert látszott, hogy neki sem tetszik, hogy vasszigort kell tartania, és dominanciaharcot vívnia egy rakat tuskóval, de egyszerűen vannak emberek, akikkel nem szabad kedvesnek lenni, mert nem ismerik a fogalmat, és gyengének néznek. Nem is maradtam ott sokáig.

Az okoskodókat meg senki sem szereti. Voltak azok a kellemetlen alakok még anno a gimiben, akiknél már akkor szekunder szégyenérzetem volt, mikor felnyújtották a kezüket, mert tudtam, hogy megpróbálják majd kijavítani a tanárt, aztán tanúja leszek egy olyan vitának, ahol fájdalmasan alul fognak maradni, de fel sem fogják, hogy miért nincs igazuk, mert annyira sötétek. Ezt az érzést gyakran átéltem sajnos a munka világában is, mikor egy értekezleten, vagy megbeszélésen látom azt a bizonyos kollégát fészkelődni, aki csak azért szokott megszólalni, hogy a saját fontosságát, vagy intellektusát villogtassa - csak sajnos egyikből sem jutott ki neki sok, és egy kínos vergődés az egész.

Csoportvezetésnél a munkahely jellegéből adódóan eltérő lehet a hangsúly, hogy jó szakembernek kell inkább lennie, vagy jó emberismerőnek, jó kommunikátornak. Sok probléma abból adódik, hogy vagy nem ért az adott területhez, vagy nem tud bánni az emberekkel.

Az okoskodás szót inkább pejoratív értelemben használjuk, legtöbbször akadékoskodást jelent és azt senki sem szereti. Az más, ha valaki felvet egy problémát, rámutat a negatív hatásaira és megoldási lehetőségeket kínál vagy jelzi, hogy szükség lenne rá.

Az viszont gyakori, hogy ha a sok hozzá nem értő között csak 1 ember van, aki szakmailag a topon van, akkor ő lesz kikiáltva okoskodónak, ha szól valamiért. Hány olyan meetingen voltam már én is, ahol valaki felszólalt, hogy így nem fog működni a projekt, ez a gond vele, ez a megoldás stb aztán lehurrogták és megbukott a projekt.

Az meg a másik tragédia, hogy aki tényleg nem ért hozzá és tényleg csak okoskodik az miért kerülhet olyan pozícióba, ahol egy szakmai meetingen kifejtheti a véleményét. És hány ilyen van.