Ez mennyire normális? Mi az oka?

Chilfree vagyok. Nem akartunk gyereket soha. Terhes lettem. Nem volt kérdés, hogy elvetetjük. Már mikor meggyilkoltam a gyógyszerrel, azonnal sírtam. Miután kijött egészben, nyilván megkönnyebbültem, de utána másnap és azóta folyton sírok, mintha egy kiskutya elvesztette volna a kölykét. Helyesen döntöttem nagyon sok ok miattt. A szívemből mégis hiányzik egy darab azt érzem. Mintha mellette lettem volna teljes egész ember. Férjem is szenved, mert kb. Csak sírni tudok. Soha nem alartunk gyereket, de most hogy elvesztettem, és marhára nem számít már az a sok cél, amit kitűztem. Már azt se tudja az ember, hogy mit akar. Terhesnek viszont rossz volt lenni. Nem tudom megérteni, hogy ez mégis mi.