A tapintatosság ma erény vagy sem? Ha ismersz tapintatos embert, ő mit vált ki a környezetéből, amikor ez a tulajdonsága előjön?

Inkább gesztusok tekintetében erény a tapintatosság. Például ha tudom, hogy éppen gyászolja a nagymamáját, akkor nem kezdem el neki mesélni, hogy a nagyszüleimmel milyen programokat tervezünk a hétvégére. Vagy vendégségben ha érezhető feszültség van mondjuk a házigazda férj és feleség között, akkor nem kérdezek rá, nem hozom szóba.

Az őszinteségben viszont nincs kompromisszum. Nem tudom tapintatosan pont ugyanazt a valóságot kimondani. Az meg, hogy valaki őszinte, nem egyenlő azzal, hogy bunkó.

Én arra gondoltam hogy nem taposunk fölöslegesen a másik ember lelkébe, ilyet csak egy önmagával békétlen ember csinál.

Persze a kíméletlen őszinteség komoly dolgokban elengedhetetlen.

Én úgy vagyok vele, hogy aki tapintatlan az nem őszinte,hanem bunkó.

Tapintatosan is lehet őszinte valaki.

Vannak helyzetek, amikor az őszinteség mindenképpen fáj, de egyetértek azzal, hogy őszintének kell lenni, csak az a nem mindegy, hogy milyen stílusban adja elő a dolgokat az ember.

Lehet kedvesen is, nem direkt a másik lelkébe tiporva őszintének lenni. Nálam ez a tapintat.

Meg lehet gonosz módon, csúnyán is közölni a másikkal a dolgokat, vagy amit gondolsz. Nálam ez a bunkóság.