Hogy élnéd meg azt, vagy hogy éreznéd magad, ha kiderülne, hogy az általad beszélt nyelvnek te vagy az utolsó anyanyelvi beszélője?

Pár ilyen esetet olvasva fogalmazódott meg bennem ez a kérdés, és őszintén szólva én nem tudom, hogyan reagálnék rá, ha ez lenne. Ti hogyan reagálnátok? Vagy mit tennétek?

Például:

Griselda Kristina volt az utolsó lív nyelvet anyanyelvként beszélő személy, 2013-ban halt meg, felolvastattak vele sok dolgot lívül, ő is tudta már akkor, hogy ő az utolsó beszélője a hajdan erős lív nép nyelvének.

Antonio Udina 1898. június 10-én hunyt el, ő volt az utolsó ember, aki beszélte a dalmát nyelvet valamilyen szinten.

A kaukázusi ubih nyelv utolsó anyanyelvi beszélője Tevfik Esenç volt. Ő is tudott erről. A kívánsága az volt, hogy halálakor ez legyen a sírjára írva (amit rá is írtak): „Ez Tevfik Esenç sírja. Az utolsó ember, aki képes volt azt a nyelvet beszélni, melyet ubihnak neveztek.”