Hogyan tudnám leküzdeni a hányásfóbiát? Sikerült már itt valakinek?

Tudom hogy "senki nem szereti", de ez ennél több. Ha hallom, látom, vagy csak ott van az esélye, pánikrohamot kapok.

Nem tudok elmenni zsúfoltabb szórakozóhelyre, sőt, a karriercéljaimat is korlátozza, ugyanis eü-ben szeretnék dolgozni.

Minden mást bírok, testileg undorító, lelkileg terhes dolgokat is, mert már dolgoztam benne, olyan osztályon ahol nem volt hányás, segédápolóként. De szeretnék például mentősnek tanulni, és ez hátráltat. Szeretnék hullámvasutazni, repülni (most azért nem, mert ugye ha valaki hány nem tudok elmenni előle, órákra egy légtérben vagyunk), önfeledten bulizni, esetleg kicsit többet inni, segíteni olyan barátomnak aki a kelleténél jobban rátöltött a garatra, illetve nem rettegni egy hányós beteg rokon/ barát miatt, hogy uram isten érintkeztem vele, most biztos hányni fogok.

Egyébként óvoda óta nem is történt meg velem, pedig már 20 fölött vagyok, annyira rettegek tőle hogy ha nagyon kéne, akkor se megy.

Pszichológussal már dolgozom, aki a türelmemet kérte, trauma köthető egyébként hozzá és tényleg nem undort érzek, hanem megsemmisülést.

Azért kérdezlek titeket, hogy hátha ezzel a viszonylag ritka állapottal van valakinek tapasztalata, esetleg leküzdötte.