Joggal haragszom a gyerekem családjára?
A gyerekem most 12 éves. 8 éve nem él az apja velünk. Mi nem Mo.- n élünk. Az apa az 1.5 éve hazakõltözött Mo.- ra . Mivel 1 nő miatt hagyott itt minket, a kapcsolatunk sosem volt jó. Anyagiak terén se segített semmit. A gyereket néha elvitte , de sosem , akkor, hogy nekem jó legyen, hogy el tudjak menni dolgozni. Bírósági tárgyalás nem volt, nem voltunk házasok, próbáltam ugy csinàlni mindent, hogy a gyerek érdekében mindenkinek jó legyen. Meg az apa csalàdjàval tovàbbra is jó viszonyban maradtam. Nyàron àltalàban hetekig a nagyszülőkkel volt a gyerek. Most màr az apa is ott èl velük az új ukrán baràtnőjével.
Gyerektartást nem fizet, a gyereket is akkor hívja fel mikor az iskolában van , vagy munkából, hogy 2 perc alatt le is tudja tenni a telefont. Persze a csalàdja szemében ez pozitív dolog, hogy 2 havonta felhivja 2 percre.
A gyerekem mamája mindig azt hangoztatta, hogy én màr hozzájuk tartozok, nem szàmot hogy nem élek a fiával, neki mintha lánya lennék. Én az eltelt évek alatt heti szinten írtam, felhívtam , képeket küldtem a gyerekről . Ők , főleg a nagymama szinte sosem hívtak minket. Most utoljára 3 hete írtam neki, hogy ne felejtse el a fiát emlékeztetni, hogy jó lenne ha gyerektartást fizetne. Nem nekem, küldje a gyereknek, higy mindig van amit szeretne a gyerek .Vagy kifizetni a külön zene órákat, sport foglalkozásokat.Utalás azóta sem érkezett . Viszont a mama se írt semmit már 3 hete.Sikszor volt olyan is ( nem ebben az elmult 3 hetben), hogy hívtam ès nem vette fel. De vissza se hívott, hogy mièrt kerestem. Pedig van okos órája, tudom hogy látta, hogy hívom.
Megfogadtam, hogy nem írok, nem hívom, kiváncsi leszek, hogy mikor jön el az a pont , hogy esetleg elkezdjenek keresni minket. Nekem nincsenek szüleim, rokonokkal nincs közeli kapcsolatom. Részemről tényleg ők lettek a családom. 14 éve az életemben vannak.
Ha esetleg felhívna majd a mama , felhozzam ezt, hogy mennyire fáj az, hogy nem hív, nem keres, vagy menjen úgy tovább minden mintha mi sem történt volna?
Szívem szerint felhívnám, de most valahogy büszke vagyok arra, hogy már 3 hete nem kerestem őket. Mert mindig én vagyok aki keresi őket x idő után.
Én szeretek beszélgetni, elmondani, hogy mi történik az életünkben. De úgy tűnik, hogy ez csak 1 oldalu.
Figyelj, bármilyen rosszul esik, a ferjed csaladja nem a te családod. Tartják veled a kapcsolatot, lehet, hogy kedvelnek is, de azért őket az unoka érdekli igazából, nem te, ezért nem keresnek.
Az anyosod nem az anyad. Lehet az is, hogy unja mar, hogy neki irosgatsz, mert ő sem tud hatni a fiára és nem érti, miért neki írsz.
A gyereked érdekében lépjél túl ezen. Hagyd, hogy ő jó kapcsolatban legyen a nagyszüleivel, ha ugysincs senkije rajtad kívül, de fogadd el, hogy rád nem kívancsiak.
"Joggal haragszom a gyerekem családjára?
A gyerekem mamája mindig azt hangoztatta, hogy én màr hozzájuk tartozok, nem szàmot hogy nem élek a fiával, neki mintha lánya lennék.
Részemről tényleg ők lettek a családom. 14 éve az életemben vannak."
1. NEM a gyereked családja, hanem a volt párod családja, az ő szülei stb.
2. Soha nem is volt a te családod, akkor sem, ha te úgy érezted.
3. Nekem úgy tűnik, hogy anyós kitűnő színész (ha nem az lenne, akkor ő is hetente írna, érdeklődne, hogy van a "lánya" és az unokája.
Amit én tennék a te helyedben, hogy tisztáznám a fiammal, hol élne szivesebben. Kockázatos beszélgetés, mert szerintem azt válaszolná, hogy Magyarországon, miután te hagytad, hogy heteket, hónapokat ott töltsön. Ha azt mondaná, hogy az apjával inkább, akkor el kell engedned, és neked kell láthatást kikényszeríteni. Ha azt mondja, inkább veled, akkor nem kellene erőltetni az apjával való kapcsolatát (gondolom az ukrán nővel lesz másik gyerek), a megjátszós nagymama pedig érje be azokkal a találkozásokkal, amik azután jönnek létre, miután felhívott téged napi szinten kérve a láthatást. Miután nincs bírósági ítélet, sokat nem pattoghat ezügyben, egyelőre.
Amin kiakadtam, hogy a 12 éves kisfiú eddig hogyan utazott ide-oda közted és az apja között? Ki kisérte az utazásokkor? Csak nem te vitted mindig oda????
Nekem kicsit az az érzésem, hogy a jó viszony fenntartása az apjával inkább csak egy gyenge próbálkozás volt részedről az apja visszaszerzésére (és szerintem hiba volt, jobban jártál volna, ha egy új kapcsolatot keresel, aki valóban szereti a fiadat).
Nekem nagyon magányosnak tűnsz és nagyon kétségbeesettnek - de hidd el, nem kellene ehhez a családhoz ragaszkodnod, és a fiadat sem kellene erőltetni a kapcsolat fennntartásáért (kivéve, ha ő is akarja ezt a kapcsolatot az apjával).
"megjátszós nagymama pedig érje be azokkal a találkozásokkal, amik azután jönnek létre, miután felhívott téged napi szinten kérve a láthatást. Miután nincs bírósági ítélet, sokat nem pattoghat ezügyben, egyelőre."
De most miért kell a gyereket megfosztani a nagyszülőjétől, csak mert azt valójában nem érdekli annyira az exmenye? Most ha azt mondja, utállak Juli, az jobb?
Nincs annak a gyereknek kvàzi egy rokona se a közelben, ami van, azt is vegyük el az anyja lelki traumái miatt, nagyon felelősségteljes, szép gondolat.
4
Nem. De a gyereknek 12 évesen már van véleménye. Lehet, hogy szereti őket, lehet, hogy nem. Ha pedig nem szereti őket, akkor nem kellene erőltetni a kapcsolatot, csak, mert a kérdező szeretné a volt párját visszaszerezni.
1es- jól látod, igazad van .
2es....
Mintha ismernél...komolyan mondom, a 2 utolsó bekezdés könnyeket csalt a szemembe.
Igen , mindig én szállítom a gyereket oda . Sokszor az oda- vissza repjegyet is én állom. Mindig elmondom, hogy szeretném ha az apuka fizetné az egyik részét, persze a falnak is beszélhetnék.
Az elmúlt években tényleg úgy volt, hogy én küzdök, hogy legyen apukája a gyereknek. Mig együtt voltunk , akkor sem volt jó apuka. Nem befele élt a családnak. Sosem èrezte jól magát a családi programokon se.
Mondtam neki, hogy mondjon le a gyerekről. Nem ellenzem, találkozhatnak ezek után is, hiszen tudja a gyerekem, hogy ki az apja. Viszont az nem lenne fer, hogy bármibe is beleszoljon. Mert joga van hozzá.
De hála Istennek, nem szól bele semmibe. Mert túl önző ahoz. Csak azt nézi, hogy neki jó legyen. Ő is meg a család is elkönyvelte, hogy én mindent megadok a gyerekemnek bármi áron, ezért nekik semmi sem kötelező.
A nagymama màr többször említette, hogy " majd költözik ide haza , mondd meg neki
" Mikor vmi negatív dolog történt. Pl sokat veszekedett a szomszéd gyerekkel. De ez lesz az utolsó amit mondani fogok neki.
Mikor nyáron otthon van, vagyunk, a csalàd megad neki mindent. Szeretik . De én szeretném, ha nem csak akkor foglalkoznának vele. Ha év közben a rosszból is kivennèk a részüket. Mert èn küzdök , hogy minden meglegyen neki, fizetve legyen minden, vigasztaljam ha kell, mellette legyek mindenben stb stb.
Ès ezzel senki sem törődik, hogy én min megyek keresztül.
Néha úgy érzem, mintha ingyen bébiszitterként tekintenének rám.
Apuka szereti hangoztatni, hogy van egy gyereke, viszont még beszélgetni sem tud vele. Otthon elviszi kocsikázni, vesz neki ezt azt.
És mérges vagyok, hogy rajtam kìvűl senki sem mondja neki, hogy egy szar ember. Megértem, hogy mert ő a családtag .De aki egy kicsit is szereti a gyerekemet, az rászolna, hogy fizessen gyerektartást vagy foglalkozzon többet a gyerekkel.
Tudom, hogy a gyerekem szereti az apját és igényelné. De főleg, mióta hazaköltözött , ( mert ugye a gyerek közelében élni az utolsó dolog volt amire gondolt ) hidegülnek el egymástól. Fáj nekem ezt látni. Mert nem ezt érdemelné a gyerekem.
Nekem nincs párom akire esetleg felnézhetne vagy aki példát mutatna, hogy hogy kell párkapcsolatban viselkedni.Én mindig a közös jót kerestem az apjával meg a családdal, de úgy tűnik nekik semmi sem számít.
"Mert èn küzdök , hogy minden meglegyen neki, fizetve legyen minden, vigasztaljam ha kell, mellette legyek mindenben stb stb."
De ez nem a nagymama meg a nagynénik dolga, hogy a gyerek dolgait fizessék, problémáit megoldják. Meg amúgy is, hogy legyenek a gyerek mellett pl. megvigasztalni, ha nincsenek ott, egy másik országban élnek?
És honnan tudod, hogy nem mondták már meg neki, hogy fizethetné a gyerektartást? Lehet, hogy mondták neki, csak már feleslegesnek tartják, mert látják, hogy lumpen és úgysem fogja fizetni. De attól meg az anyósodnak a gyereke.
Nekem sincs családom, nem tartom velük egyáltalán a kapcsolatot, nekem is a férjem családja a "családom", így megértelek, hogy nehez ez neked, de sajnos csak ismételni tudom magam: nem szabad elvárnod, hogy téged valoban lányukként szeressenek. Mert nem vagy az.
És ne is kérd rajtuk számon a gyereked eltartását, problémáinak megoldását, mert ezt csak apukától várhstod el, rá haragszol jogosan.
Biztos, hogy igazad van.
A gyerektartást megértem .
De azért szerintem igazán érdeklődhetnének. Jobban részt vehetnének a gyerekem életében.Attol függetlenül, hogy nem Mo.- n élünk.Nem az anyagi dolgokra gondolok.
Pl ha tudják, hogy volt egy zenei fellépés, csináltam videót, elküldtem. Legalább annyi, hogy felhívnák, hogy ügyes volt.
Vagy mikor elmegyünk pár napra kirándulni , igazán megkérdezhetnék, hogy mi volt, hogy volt, vagy hazaértünk e rendben.
A gyerek apjától nem várom el, őt már nem fogom tudni megváltoztatása.De azért a nagyszuloktol elvarom.
Én megteszek mindent, hogy legyen családja ennek a gyereknek , de úgy érzem, hogy ezen csak én fáradozok .
Olyan szívesen elmondanám nekik.De akkor meg majd jönnek az apai meg nagyszülői jogokkal. Mert mellettem nincs senki.
Igen , nem kicsi már a gyerek, de ő ha kap nyáron 3 cipőt meg amit épp akkor ott kitalál, azzal már őt megvették. Ahoz még kicsi, hogy belássa azt, hogy a törődés nem évi 3 cipőből áll.
Én meg jópofizzak meg mindent úgy csináljak, hogy nekik megfeleljen.
Ezzel magamat alázom meg .Itt nem csak a nagymama szìnészkedik, de én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!