Akiknél mindig rend van és tisztaság, hogyan veszitek rá magatokat hogy mindig rend legyen, ki van takarítva?

Nem szeretem a kuplerájt és a mocskot. Ennyi. Napi 45 perc híradó alatti házimunkával heti 5x folyamatosan szinten tartok mindent a házban. A lényegi munka ennyi. A férjemmel felosztottuk kinek mi a dolga. Az én részem ebbe az időbe simán belefér.

Konkrétan A főzés nyilván időben többre jön ki, de nem állok a tűzhely felett folyamatosan ilyenkor, és több napra szoktam kaját csinálni.

Régen a gyerekszobámban is rendet tartottam, és ahogy tudtam, + elég nagy lettem hozzá, magam takarítottam ott is.

Nekem a rendetlen szüleim okozták. Nem szeretek takarítani, de a kupit meg a koszt még annyira se szeretem, szóval mikor már tornyosult az edényhalmaz a mosogatóban, vagy épp hazaértem a koliból, enni akartam volna egy hét után végre rendes kaját, de semmi épkézláb edény, vagy tányér, evőeszköz nem volt, és el kellett mosni a halmot, akkor rávettem magam.

Emiatt mikor különköltöztem, kialakult nálam a szokás, hogy mindent azonnal elmosok, letörlök, letakarítok, ha azt látom, hogy egy kicsit koszos, nem akarom megvárni, amíg elvadulnak az állapotok. Így napi kb. fél óra "munkával" (egyedül élek, nincs házi kedvenc se) fenn tudom tartani azt az állapotot, hogy jól esik hazajönni, és nem kell soha úgy igazából takarítanom, mert egy porszívózás, vagy felmosás 10 perc alatt megvan, nem érzem akkora dolognak, mintha egy komplett káoszt kellene helyrerakni.

Egyébként szüleim, miután évtizedekig ment a vita, hogy ki, és miért nem mosogatott fel, vagy söpört/mosott fel, miután bejött sáros cipővel, beruháztak egy mosogatógépre, meg fogadtak egy takarítónőt, aki heti 2x1 órában kinyalja a lakást. Miután ez megtörtént, azt mondták, hogy nem is értik, miért nem lépték meg ezt régebben, amit megspóroltak anno a takarítónő bérén, az nem ért annyit, hogy minden nap veszekedés legyen, és a mosogatógépet is úgy emlegetik, mint életük egyik legértelmesebben elköltött x ezer forintját.

Én egy darabig örültem, ha kijöttem hó végéig a fizumból, ha még félre is tudtam tenni valamennyit, az pláne jó volt, eszembe se jutott volna takarítót fogadni. Most már megengedhetném magamnak, pláne, miután felhagytam a káros szenvedélyekkel, nagyon sokat költöttem rájuk. De nem fogok, nekem az nem fér bele, hogy utánam egy idegen tisztítsa a wc-t, vagy leporolja a csetreszeimet, vagy egyáltalán, a családomon, meg áthívott barátokon kívül bárki más bejöjjön az otthonomba, és ott bármit rendezkedjen. De olyan barátoknak, akik panaszkodnak erre, hogy nincs idejük, kedvük munka után, és veszekedés van belőle, szoktam ajánlani, hogy miért nem hívnak egy takarítót, annyira nem drága, és megér ennyi pénzt, hogy ne azon vitatkozzanak, hogy kinek kellene felsöpörni. A KSH szeritni átlagfizetést nem éri el a fizetésem, tudom, hogy a közvetlen munkatársaim ugyanennyit viszenk haza, és köztük is van olyan, akikhez heti 1-2 alkalommal jön a takarítónő.