Nem tudom elfogadni, hogy 30 vagyok, és már elvileg felnőttnek számítok, meg hogy lemagáznak, férfinak neveznek, ettől egyszerűen rosszul vagyok, illetve be kell járnom dolgozni munkahelyre, de mindig mindenhol kirúgnak. Mit csináljak?

Ennek mi köze a kapcsolatokhoz??

Nem érdekel a nyomorod senkit.

30 felett sokan nem akarnak még felnőni, rengetegen élik még a diszkós csajozós bandázós életüket is mint 20 évesen. Es természetesen házasság/gyerekellenesek is.

Aztán komolyodnak meg talán 35-38 évesen illetve kezdenek. És lesz család miegyéb.

Aztán 40-45 beüt a kapuzárási pánik és elkezdődik ugyanaz kapálózás a nők után hogy bizonyítsák még nem taták.

Valojában egy férfi kb 80 évesen kezdi tudni becsülni mi az hogy szeretet család biztonság hogy nincs ennél nagyobb érték.

Aztán ugye nem tudják azt se megélni mert akkor meg meghalnak.

Es valojában elmegy mellettük az élet.

És amugy ez a jobbik eset. Vannak akik halálukig se jönnek erre rá és pl pr sti alatt kap szívrohamot is ugy hogy a családja otthon várta.

Es ez volt neki az élete.