Más is van úgy, hogy idegennek, lélektelennek érzi az új építésű házakat, meg a modern autókat?

Én újépítésűben lakom, és egyáltalán nem érzem nem otthonosnak. Abban igazat adok az elsőnek, hogy a kivitelezése viszont iszonyatosan gagyi, 3 éve lakom itt (kb 4 éves az épület), a falakon repedezések vannak itt-ott, a küszöb a WC-ben el van csúszva, a két teraszajtó kilincse közül az egyik meg van repedve, a másikat simán nehéz visszazárni teljesen, az egyik konnektornak el van romolva a tekerője és nem tudom elzárni a fűtést így, szóval szeptember közepe óta az utcát fűtöm, mert folyamatosan szellőztetek (adtak tippet, hogy szedjem le és mit nézzek meg rajta, kell-e hozzá szakember vagy sem, de még nem jutottam el odáig), szóval egyáltalán nem figyeltek oda az apróságokra. De még a két lift közül is az egyik mindig elromlik (változó, épp melyik, olyan szerencsére még nem volt, hogy legalább az egyik ne lett volna jó, hatodikon lakom, szóval ne is legyen).

De ezek a kivitelezési hibák. Magát a designt én teljesen otthonosnak érzem, szeretek itt lakni a hibák ellenére is, de én eleve jobban szeretem a minimalizmust, a berendezés is olyan, hogy nincs agyonzsúfolva a lakás, nem szeretem a sok kacatot, díszt, stb.

Sose laktam új építésű házban. Viszont a régi házakon tényleg érzem azt, hogy történetük van. El tudok fantáziálni azon,bhogy ki lakhatta, hogy élt ott stb.

Mindenkinek van bogárkája, nekem ez.