Van valaki aki még ebben a korba se érzi magát érettnek? (Hosszú)

Sziasztok, 22 éves egyetemista srác vagyok, és most éreztem úgy, hogy elég érett vagyok az egyetemre. Az a baj, hogy végképp nem érzem magam érettnek összességében. Egyszerűen nem vagyok nyitott mások ellenvéleményére ha vitatkozunk, támadásként tekintek rá, dührohamjaim vannak, és néha amikor bal lábbal kelek, nem szabad hozzám szólni. Megbántok embereket körülöttem, ami bánt is, bűntudatom van is érte. Olyan vagyok mint a kisgyerek.

Egyszerűen úgy érzem, hogy nem érdemlem meg azt, amivel rendelkezek. A szüleim anyagilag támogatnak (önköltségesen vagyok), hol tudom, hogy másoknak nincs meg ez az esély, és egyszerűen rossz érzés, persze örülök, hálás is vagyok azért, hogy szüleim támogatnak. Nagyapám is nagyon szeret engem, faluban lakunk, és hát mondja, hogy jöjjek le hozzá ebédelni, meg hát dicsér is másoknak, hogy milyen jó vagyok stb. Egyszerűen én nem vagyok olyan jó, ahogy mondanak. Nővérem is szívtelennek tart, hol ott elvárták tőlem, hogy keményebb legyek vele, és hát nagyon nehéz volt az, mert megértettem az ő álláspontját is néha. Ő meg mondja, hogy elhiszi de szerintem nem. Ez idegesít is, mert eleve én érzelmesebb vagyok, mint logikusabb, és hát egyszerűen idegesít az, hogy nem lássa az adott tulajdonságomat, bár érthető is, mert eléggé csúnyákat tudok mondani másoknak...

Nekem szociális szorongásom van, és egyetemen eléggé magányos voltam (most vagyok első éves), de valahogy sikerült beszélnem egy sráccal, hogy van-e csoport, a mellette lévő lány betett oda és hát nem nagyon írtam. Nem tudtam mit, még most se tudok igazából. A csoportba lévő egyik másik lány mondta, hogy menjek velük bandázni, mert látta, hogy egyedül vagyok mindig. Alig mertem mondani valamit, még most is nehezen nyílok, és hát az, hogy mondta, hogy jöjjek közéjük az úgy 3 hete volt talán. Egyszerűen a szociális helyzetekbe nem vagyok jó, nem tudom mit mondjak nekik, nem tudom mikor menjek közéjük, úgy kellett a lánynak írnia, vagy mondania, hogy üljek velük egy padba, szánalmas mi?

Ez megint a másik, hogy egyszerűen nagy szerencsém van, igazából eléggé vallásos is vagyok, imádkozok mindenért (barátokért is imádkoztam) de ezt nem részletezem, mert nem tudom, hogy ki-hogy fogadná, problémázni nem akarok itt.

Szomorú, hogy másoknak nem adatik ilyen lehetőség, hogy valaki segít nekik beilleszkedni, mint az én helyzetemben.

A másik az, hogy összeszorul a szívem amikor látom, hogy egy hajléktalan a kukában turkál. Sajnálom őket, közbe az is bennem van, hogy én nem akarom ilyen helyzetbe kerülni.

Voltam pszichológusnál is, az volt a diagnózisra írva, hogy szorongó vagyok, elkerülő magatartásom van, "félénk" és fokozott érzékeny. Bár most odáig nem jutottam vele, hogy megtudjam mit jelent a fokozott érzékeny, bár tudom, hogy eléggé érzékeny vagyok(nagyon).

Most szokott lenni az, hogy megkérdezik tőlem, hogy most mi a kérdés, mert, hogy nem tudják, hogy pontosan miben segítsenek. Igazából én kiírtam a problémáimat, és ha valaki lássa, hogy miként tudna segíteni nekem, azt megköszönném.

UI: Nem kell olyan komment, hogy valljam be, hogy meleg vagyok, mert nem vagyok. 100% hetero vagyok, és hát mondjuk kapcsolathoz se érzem magam elég érettnek.