Másnak is elege van a lelkes, majd eltűnő ismerősökből?

Keresd meg őket te is, ne várd, hogy mindig ők hívjanak. Találd ki, hova mehetnétek és mikor. Legyen 2-3 időpont is, amiből a másik fél tud választani.

Nálam szokott működni, de szeretem, ha mindkét félnek vannak ötletei és nem csak én keresem a másikat.

Én tartanék egy kis önreflexiót, hogy vajon milyen jeleket küldtem, hogy viselkedtem, hogy reagáltam, mi lehetett az az én reakcióimban ami ezt okozhatta. Írod, hogy "napokig írt, hogy mikor megyünk legközelebb". Csak lubickoltál a jó érzésben, hogy valakit érdekelsz, imponált neked, de érdemben nem válaszoltál?

Velem történt ilyen, csak a másik oldalon voltam, a lelkes fél, mindenféle hátsó szándék nélkül. Van az a pont, ahol feladod a próbálkozást. Például ha nem reagál semmit, annyit sem, hogy "most nem érek rá" (aztán az én esetemben egy 3. fél rosszindulatának köszönhetően kiderült, hogy mindenki másnak ráért válaszolni, meg leírni, hogy hogy van. Persze lehet nemet mondani is vki lelkesedésére, erre van az egyenes beszéd). Senki nem érdemli azt, hogy már-már megalázó helyzetbe kerüljön csak azért mert kedveli valakinek a társaságát, vagy érdekli, hogy hogy van.

Kérdező, akiről írsz, hogy végül elment nélküled, ott mi volt a helyzet, megtudtad, hogy kivel ment? Ha pl olyan személlyel, akivel esélyes, hogy kialakul egy párkapcsolat, akkor megértem, hogy az fontosabb volt neki, mint egy sima barát.

Én is volt, hogy lemondtam programot, és inkább mással voltam, mert akartam adni magamnak egy esélyt egy párkapcsolatra. Igazából te vagy az, aki ezt ki tudod deríteni, érzékelni tudod a hozzáállásából, testbeszédéből, reakcióiból, hogy egyébként akar -e bármit is tervezni még veled, vagy jobb, ha nem számítasz rá.