Az mennyire gáz, hogy még két évvel a történtek után is azt találgatom, hogy hogyan kerültem egyik helyről a másikra?

Ufok elakartak rabolni, de félúton meggondolták magukat és inkább kiraktak.

Püspökladánytól oda csak busz jár, vagy kocsival vittek odáig.

Koliban voltam így majdnem hetente, hogy sikerült valahogy visszateleportálnom a szobába bárhonnan. Néha megszokásból az otthoni koordinátákat adhattam meg a mágusnak, ettől eltekintve elég kényelmes módja az utazásnak, kár, hogy kicsit sokba kerül a rengeteg ivás miatt.

Nem voltál egy kicsit "megviselt" odalent?

Már hogyne lehetne megcsinálni, vannak sztorik emberekről, akik egy másik országban tértek magukhoz egy túl jól sikeredett este után. Nekem hála a fiatalkoromban állandóan túlórázó őrangyalomnak az volt a max, hogy a vonaton ébresztettek, hogy útlevelet készítsem elő, mert kérni fogják. Annyit tudtam kérdezni, hogy miért, hülyének voltam nézve, hát kilépünk az országból meg a Schengeni részről is, mi az, hogy miért (nem mostanában volt ez se). Pánikolva szálltam le Záhonyban, mert se az útlevelem nem volt nálam, se Ukrajnába nem akartam kiruccanást tenni. Valószínűleg Nyíregyházán akartam meglátogatni az egyik rokonomat hajnalban részegen, én Budapesten voltam bulizni. A hazateleportálás meg általános. Mióta van okostelefonom, legalább nyomon tudom követni, hogy hány kört mentem a 914-esen, mielőtt ledobtak volna a Dél-Pesti buszgarázsnál.