Miért vagyok egyre hülyébb a korral?
Kisgyerekként szerveztem egy eakat csoporttalálkozót, szinjátszóköröket egy jatszoteren minden ilyen társasági dolgot csináltam, kesobb mkdellkedés sminktanfolyam en sminkeltem az egész lánykollégiumot, haladtam a terveimmel céljaimmal tanulmányokkal is, tudatosan terveztem kapcsolatokban összeszedett koncentrált haladós fejlődős ugyanakkor bohém is voltam aki fejeseket is ugrik a vízbe vagy az életbe is. Belevetettem magam spontán is bármibe, stb.
Es minel jobban telnek az évek annál jobban nincsenek barátaim antiszocializálódom, egyik munkahelyrol ugrálok másikra vagy városba vagy kibe külföldre/ről mint vmi kergemarha. Nem találom önmagam hogy mit akarok..ürrsedik az agyam es leginkább a pénztelenség miatti kenyszer veszi át az egészet és nem az én terveim céljaim álmaim, ez mellett szakítások, még párkapcsolatom sincs.
Ezek után megálltam es elvetettem a kergemarha "kórt", hazajottem letelepedni napi 8 azok hónapról hónapra élek alberlet, barátok sehol párkapcsolat sehol, azt se tudom hogyan kéne kitörni, merre haladni(megint ugrálni? De minek? Eddig is azt tettem..), nem találom önmagam, boldogtalan vagyok évek óta, nem azt élem ami én vagyok de nincs is már "én", az álmok elérhetetlenné kerültek és már hülyeségnek is látom mind, és egy szerencsétlen csődtömeg lettem.
Csak arra tudom ezt a lejtmenetet visszavezetni hogy egy gyerek még boldog, még játszik mindennel, egy tini még meglepeteseket jókat vár az élettől izgatottan kíváncsi, egy felnőtt már rudatosan tapaszralatokkal racionalizáltan alakít objektíven lát es meglátja hogy nem öröm a májkrémes kenyér meg az se ha egy barátod sincs, de kollegák nem barátok, minek rajzoljak abbol nem lehet megèlni, minek a hobbi ha csak a drága alig időmet veszi el az is, a karácsony se az már hogy juj mi lesz a fa alatt, hanem hogy vegyek e fát, meg amúgy minek a fa, meg kb mikor halunk már meg, az élet nem is ajándék, hanem kín csak. Átverés az egész.
Aztán majd öregen mikor már semmi másnak nem lehet màr örülni csak MÁSOK mosolyának boldogságának, a gyerekeknek..mert saját élet boldogság az nincs.
Hogy fordítsam en ezt az egészet meg?
válasza:Hát valami hasonló vagyok én is, és próbálok rájönni a dolog nyitjára.
Ami biztos, hogy egy gyerek/fiatal még nagyon öntudatlan, csak sodródik az árral, aztán felnőttként, amikor is megismerte az anyagi világot, az már nem szolgál neki kielégülésként, mert ismeri. Szerintem ilyen 30 körül érdemes spirituális utakakra lépni.
Nem ugy érzem magam mintha sodródtam volna. Hanem a motivácio tervek célok ösztönösen jöttek maguktól. Ahogy kinyitsz egy konyvet es sorban jönnek a lapok sztorik újabb dolgok ötletek szépen egymas után es haladsz.
Most meg kong az üres fejem agyam.
Meg pláne hogy jutottam en oda olyan jellemmel hogy imádom a társakat társaságot, szinte lételemem, erre tökéletesen antiszoc lettem zero barátokkal.
Mintha megszuletne egy lepke repked ossze vissza aztán ganejturobogár lesz belole szárnya sincs.
Es csak lepkének hiszi magát de nem is az. De hisz annak szuletett ott a képek minden, repült.
De szétnéz ma és a föld alatt él.
Talán az a jó kifejezés hogy elvesztettem önmagam. Se több ötletem nincs már, se az sem ami belül hajtana, sem az az energia belsö hajtóerő sincs meg, ami velem egyutt volt, magától hajtott, nem kellett tudatosan figyelnem, vagy tudnom sem róla, magamtól voltam nyitott a világra és mentem mindenhova építettem, szivtam magamba vagy tanultam, vagy kreáltam mindent.
Volt a remény vágyak kíváncsiság érdeklődés, nem tudtam ülve sem maradni, ma meg mennék én ugyan, de nincs kivel, de nincs hova, a falakon túl sincs semmi.
Nem élem az én életem. De az én életem nem is tudom élni mert pl van a magány meg a pénztelenség mint "társak", ezekkel meg az a madzag ami marionettbábuként rángat, kényszerből lépek jobbra vagy balra csak. Soha nem tervekbol álmokból célokbol. Hanem mert muszáj váltani muszáj haladni muszáj kifizetni a lakbert meg enni. Már utálok enni is hogy ez is csak "ráncigál" függősít hogy kajára kell pénz, mert azzal él csak a szervezet.
Az evés is kényszer így. Nem azt látom de finom hanem hogy mennyibe került ez is.
válasza:Ez normális, annak a jele, hogy eddig nem foglalkoztál önismerettel. Azon sablonok szerint gondolkodsz, érzel és cselekszel, amiket az első pár életévedben vettél át a családodtól. Amíg ezekre nem látsz rá, nem siratod el a nehézségeket, nem dolgozod őket fel, gyakorlatilag biorobot vagy és a nehézségeid (nincstelenség, céltalanság) abból fakadnak, hogy ezek a minták nem működnek, mert más szelek fújnak már!
Önismeret a kulcs! Vannak erre jó módszerek, a legáltalánosabb a pszichológus, de sokat dob a pszichodráma, családállítás stb.is, sőt, már egy könyvvel el lehet kezdeni (pl. Örökölt sors), csak idővel kell egy profi vezető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!