Miért van az, hogy valaki nem ismeri el a múltbeli tetteit,hibáit,? és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és azt irja hogy en vetemmeg őt és nem kér bocsánatot sem.

Miért kéne múltbéli hibákért bocsánatot kérnie, ha akkor és ott nem tette meg? Illetve, ha utólag bocsánatot kérne, változtatna ez bármin is?

Egyáltalán, mi értelme van a múlton rágódni? Ha ő nem képes ezt elismerni hibának, téged viszont zavar, akkor meg kell vele szakítani a kapcsolatot, mert ez állandó feszültséget fog okozni.

1-es én mindig jobban el tudom engedni a dolgot, ha valaki beismeri, hogy hibázott.

Mert a tévedhetetlenség és a hiba elismerése azok számára összeegyeztethetetlen.

Ha pl felhoznál más, amit a fejéhez vágsz, akkor esetleg feláldozza ezt a képet, hogy mentse továbbra is ezt a felépített illúziót.

Az apám ilyen. Nárcisztikus és sérthetetlen. Nem tudja vállalni a saját tetteinek a következményét. A nagymamám mindig eltusolta a sunyi kis dolgait és az apám is az övét, meg ugye nem lehet haragudni ezért rájuk, ami meg se történt. Egymást védik és hiteltelenítenek mindenkit körülöttük. Az a baj, hogy ez fel se tűnik nekik, mert már természetes.

Sok év pszichológus kellet és elköltözni jó messzire ahhoz, hogy tullépjek rajta.

És igazából ez a kulcs. Túl kell lépni rajta és úgy alakítani, hogy ne kerülj yan helyzetbe, ahol ők neked árt a hibázni tudnak.