Volt olyan periódus az életedben, amikor pár évig-hónapig úgy érezhetted bejött az élet? Mi volt ez és minek köszönhető?

Nekem ez egyetem 3. évében volt. A szociális életem rendben volt, egyetemen is rendszeresen részt vettem különféle programokon, köztük komolyabbakon is, szervezők közt is voltam. Szakmai sikereket is elértem, sokat feszegettem a komfortzónám, a gyerekkorom óta jelenlévő szorongásom is szinte teljesen megszűnt, és nagyon sok sikerélményem volt. És, ami még nagyon fontos, vidám voltam és önfeledt.

Mikor ferjhez mentem, 19 evesen, az elso 2 honapban 🥰

Válás után koldusszegényen ismertem meg a második nejemet. Hamar elkapta a tökömet, megint nős lettem. Ezúttal életfogytos ítélettel. Közben - magam sem tudom, miért - nagyon bejött egy vállalkozásom,és hamar felívelt a büdzsénk. Sajnos nagyon nem szerettem azt az embert, aki ott fent voltam, és szó szerint hálát adtam az égnek, amikor mindent elvesztettem. A feleségem is így szeret jobban, így azóta sem bánom.

17: jaj, ez a kifejezes nagyon divatos manapsag a nocikek kozt, de en falnak megyek tole:D nem vagyok feminista, regimodi vagyok, szamomra alap hogy a haztartast a no csinalja. 🥰 Ha neked ez az elkepzelheto legnagyobb nehezseg egy kapcsolatban/hazassagban, akkor szerintem adj halat az Urnak...

18: de akkor ugye nem is dolgozol és a férjed tart el egyedül? Ha már régimódi vagy... Vagy a régimódi életből csak azt tartjuk meg, ami a férfiaknak kényelmes?

Igen kepzeld el 😉 van ami neki kenyelmes van ami nekem ha te ezen f..szmeregetest csinalsz sajnalom a ferjed