Hogyan legyek kevésbé egoista, lenéző az átlagemberekkel?

Nekem ezek segitettek, hogy ne nezzek le masokat:

- egyetemistakent en is panelban lakom, egyelore ugyanolyan eletszinvonalon, mint egy proli, szoval nagyon rosszul esik, ha a magadfajtak, ergo a kesobbi enem a fiatalabbikat leminositgeti, raadasul hot igazsagtalanul

- magammal foglalkozom, nem erdekel mas, max annyira, hogy ha neki sikerult valami kiemelkedo, akkor nekem is sikerulhet

U.i.: azt hozzatennem, hogy vannak rosszindulatu irigy videki tanulatlan rokonaim, toluk kiraz a hideg, es sajnos reflexbol a hozza hasonloaktol, rajuk emlekezteto emberektol is elfog az undor. Ilyenkor mindig eszembe jut a masodik dolog, tehat hogy magammal foglalkozzak, ne masokkal. Es senkivel nem kotelezo joban lenni... munkasprolikkal, szalaggyari munkasokkal sem!

Az már pozitív, hogy felismered, hogy ez nem jó.

Nem lehet, hogy nem értelmiségi, gazdag családból jössz, és túl akarsz kompenzálni?

Az előítéletesség az ostoba emberek tulajdonsága. Az előítéletesség agynak egy önvédelmi mechanizmusa, hogy ne kelljen túl sokat gondolkodni. Ha csípőből ítélkezel valaki felett, akkor tudatosítsd magadban, hogy épp ostobán viselkedsz.

(A panelozást nem értem amúgy. Mármint a többit sem, de ezt pláne nem. Nekem 2 diplomám van és szertek panelban lakni. De egyetemi professzoraim közül is sok lakott panelban. Még csak nem a pénzről szól ez, én a budai panelom árából ott vennék kertest ahol akarnék. De a akar a fene, szeretek Bp-en lakni.)