Az idősek hogy nem félnek önkéntes rendörködni ?

Nem.

Én idősebb vagyok és szinte teljesen megszűnt a félelem érzetem.

Komcsi csendőr-házmester szindróma.

Nálunk is az a bolond vén-krva szomszédasszony akar mindenkire mindent ráolvasni, aki ha bármit kint hagysz a lépcsőházba ellopja.

Az a gond és ez nem kimondottan az időseknek szól, hanem úgy általában az embereknek.

Ma más senki nem mer semmiért szólni, mindenki tehet, amit akar és különben is kinek mi köze hozzá. Ez az álláspont és akkor csodálkoznak az emberek, hogy pl. a társasházban üvölt a szomszéd és hiába szólsz neki.

Rajtad kívül nem is szól senki, mert neki joga van ordítani, te meg normálisként bolondulj meg. Mindenki fásult, nemtörődöm, neszóljbelesemmibe, stb., de bezzeg ha neked van valami gondod, akkor miért nem áll ki mindenki melletted?! Hát azért nem, mert már mindent lehet, a szabályok csak dísznek vannak és mindig csak másra vonatkoznak, rád nem. Meg különben is csukd be a szemed és a füled, ne hallj, ne láss semmit. Ezért mennek el az emberek a baleseti sérült mellett segítség nélkül, csakhogy legközelebb te fogsz ott feküldni és melletted mennek el. Lehet lepontozni, egy, két, há....

Ez az, amit én se értek, h hogy nincs bennük félelemérzet, hogy lepukkanva idősen nekiállnak kötekedni. A válasz egyébként nagyjából abban keresendő, hogy nincsenek tisztában a korlátaikkal, pont ezért hiszik magukat okosabbaknak is, mint a fiatalok (:D).

Egyébként nagyon aktuális a kérdés. Ma átbicikliztem a szomszéd városban egy a kis vasút hídon, kikerültem egy biciklivel (!) az út közepén cseverésző 60 körüli lepukkant embert, majd egy kisgyerekes anyukát, aki kiszállt a kocsiból ott, ahol nem is parkolhatna.

Miután elmentem mellettük, az biciklis öreg biztonságos távolságról nekiállt szövegelni, h le kéne szállni a bicikliről (mondja ezt ő, aki szintén biciklivel volt), mondtam neki finoman először, h otthon szövegeljen, aztán mentem volna tovább, de folytatta bicskanyitogató stílusban, így már durvábban visszaszóltam. Kiabált, h utánam jön, lassítottam, megálltam kicsit, de hát csak nem jött utánam. Amikor visszafelé mentem, meg már nem volt ott.

Mivel elég sok koffein volt bennem, fel voltam pörögve, és bizony eszembe jutott, h visszamegyek, és adok neki egy pofont. Utána elmeséltem egy haveromnak a történetet, ő ment is volna megkeresni, de leállítottom.

Tehát azért is csinálják, mert a legtöbb embernek van annyi önuralma, h rájuk hagyja a dolgot, és addig fogják csinálni, h másokat nevelnek, míg vki egyszer pofán vágja őket. (Nagy eséllyel ezek az emberek otthon a putriban is így beszélnek a gyerekeikkel/unokáikkal).

Ha még 1x összefutok vele, lehet h már én sem fogom csak úgy elengedni a dolgot, kap egy taslit, vagy behajítom a biciklijét a vízbe.

1, Sokan nem feltétlen rossz szándékkal szólnak, csak szeretik nem/direkt félreértelmezni ezen beszólásokat;

2, Sokan alapból nagyra vannak az idős korukra, így nekik mindent lehet, mert hisz "felépítették a fél-, ha nem az egész országot: egyedül";

3, Ha senki sem szólal meg, akkor mégis ki?