Hogyan lehetne összeszednem magam? (Hosszú)

Sziasztok.Az helyzet, hogy a tudásom mindig egy érzékeny pont volt. Általánosba, középiskolába is úgy éreztem, hogy le vagyok maradva tudásilag a többiektől, buta vagyok. Ez alatt nem feltétlenül az akadémiai tudást értem (nem tudom igazából, hogy nevezzem), hanem úgy az általános tudást értem. Most készülök egyetemre, szüleim segítségével, finanszírozásával, mert szerettem volna mindig is egyetemre menni tanulni, viszont nem tudtam, hogy mit. A gazdaság és menedzsment szakot választottam, és őszintén a pénzügyekhez nem igazán értek, matek se az erősségem, szóval igazából úgy választottam a szakot, hogy nem igazán tudom mi az amit igazán szeretek. Kis egyetem, nem nevezetes egyetem igazából, nincs nagy neve, viszont a pontjaim alapján oda vettek fel engem, meg más fizetős képzésre.

Apám okos ember, jobban ért a pénzügyekhez, mint én. Apám nem igazán boldog a tudásommal kapcsolatban, mert, ahogy akartam intézkedni a telefonos eSIM kártya ügyben, azt is az apám mondta, hogy igényeljek. Mérges is volt, mert azt mondta, hogy ezt nekem kéne mutatnom neki hogyan kell csinálni, meg hogyan működik, és még mást is.. Az eurós pénzemet a bankba akartam betenni, és mondta, hogy váltsam be, mert az árfolyam nem mindenhol ugyanolyan (amit nem tudtam), és mondta, hogy ezek alap dolgok, és akik gazdaság és menedzsmentet mennek tanulni, ez elvárás, hogy tudják (nem járt egyetemre). Olyan hülyének és butának érzem magam, ami nyilván én hibám is, mert nem érdeklődtem ezek irányt sosem ezelőtt. Sok minden nem érdekelt engemet, és nyilván meg is van az ára/gyümölcse ennek.

Az önbizalmi problémáim középiskolába jelentkeztek. Alacsony az önértékelésem és az önbizalmam. Amikor voltam beiratkozáson az egyetemen, és láttam azokat a diákokat akikkel a szakon együtt leszek... Hát... Láttam, hogy nagyon intelligensek. Azt láttam, hogy le vagyok tőlük is maradva. Nyilván ami nem olyan rossz, mert ha jól tudom, a mondás úgy tartja, hogy ha te vagy a szobába a legokosabb, akkor rossz szobába vagy, hát de viszont aggódok, hogy hogyan fognak engemet fogadni. Általánosba, középiskolába is éreztem, hogy lenéznek engemet, valószínűleg a tudásom hiánya miatt is, ami nyilván az önértékelésemre se hat jól. Sosem tudtam eleve beilleszkedni igazából. Eléggé csendes is voltam, szociális szorongás volt a háttérbe, hogy jaj, mit gondolnak rólam. Ez igazából még most is jelen van, mert ha valakivel beszélek, vagy vitatkozok, akkor utólag az van a fejembe, hogy előbb milyen hülyeséget mondtam, és, hogy mit gondolhat. Eléggé megfelelési kényszerem van. Szeretnék barátokat, mert én igazából így tudok működni, igénylem a társaságot, embereket, barátokat. Szerintem az, hogy annyira félek ki mit gondol rólam, az azért van, mert szeretném ha tartoznék valahova, hiszen az egy emberi szükséglet, hogy az ember szeressen, szeretve legyen, becsüljék és esetleg felnézzenek rá.

Be is fejezem a szövegrészleteimet. Igazából jól is esett kiírni magamból, és hálás lennék ha segítenétek, ha persze hajlandóak vagytok ezt a hosszú szövegrészletet elolvasni. Ha nem, akkor is további szép napot kívánok.

22 F