A gyerekes emberek többre tartják magukat a gyerekteleneknél?

Ha magadat eltartod pl 30 évesen, független vagy stb, többre tartod magadat annál aki 30 évesen a szüleinél lakik, az anyja főz/mos rá, a szülei tartják el, és esze ágában sincs kilépni ebből a helyzetből?

Ha igen, akkor miért ne éreznéd magad többre ha a saját gyerekeidért felelsz, eltartod őket, áldozatot hozol értük, stb?

Egyszerűen ez a fejlődés természetes következő szakasza. Előbb te vagy a gyenge akit védeni/etetni kell, aztán magad meg tudod ezt tenni magadért, utána annyira erős leszel hogy te teszed ezt másokért. Természetesen ez nem csak egy saját gyerek lehet, (pl öreg beteg szülők, örökbefogadott gyerek, akár saját cégedben alkalmazottakért "felelni", stb), de az mégis csak valahol az alap, a lényeg, a természetes, a "csúcs".

Ha nem lépsz abba a pozícióba, az egy megrekedés. Lehet hogy azért mert sz.r szüleid voltak és ezért nem mersz saját gyereket vállalni, de ez pontosan olyan trauma amitől az emberek meg szoktak rekedni a fejlődésben. Lehet nem tetszik de így van. Persze találhatsz más értelmet az életedben, de az mindig csak ennek a pótléka lesz.

És amíg nem lesz gyereked, ezt soha nem értheted meg. Ugyanúgy nem lehet átadni ezt tapasztalat nélkül mint ahogy hiába magyarázod milyen a szerelem olyannak aki még sose volt szerelmes.

És mindenki szövegelhet itt meg kiakadhat azokra akik "többre tartják magukat" azért mert gyerekük van, de ugyanazok az emberek egy pillanat alatt megértik és átfordulnak amint gyerekük lesz. Ez ilyen.

És hiába magyaráznám hogy te se léteznél ha valaki nem vállalt volna téged, és akkor is hálás lehetsz ha egy dugáson kívül nem sokat tett érted, úgyse értenéd meg amíg nem lennél te is valaki életének az okozója.

Igen.Mintahogy akkor is,ha nem vagy férjnél vagy élsz vele.A legjobb,amikor az kezd el pofázni,aki alig foglalkozott a gyerekeivel,anyós vagy az anyja főzött,takarított,volt sokat a gyerekekkel.

Én már 40 vagyok,de egész életemben ez volt.De mintha lassan változna,csak nem annyira gyorsan,mint kellene.

...bocs, de alapból nem vagyok hálás csak azért, mert "valaki az életem okozója"

És ha szétnézünk az öngyilkossági statisztikáká táján, kiderül, hogy rengetegen így vagyunk ezzel. Nem tudok a tiédnél kártékonyabb nézőpontot elképzelni. Borzalmas.

Annak hiszik sokan, pedig ettől mèg nem lesznek azok, hogy szaporodtak. Nem lesz ettől senki értékesebb. A legtöbb valóban értékes embernek nem volt gyereke és mégis mindenki ismeri a nevüket, elég csak Jézusra, Leonardo Da Vinci-re, Newton-ra stb gondolni. Nyomukba sem érhet egy Kiss Jánosné-Kiss János a 8 gyerekével, mert ugyanúgy no name senkik lesznek.

Persze nem kell mindenkinek nagy dolgot alkotni, de nevetséges, amikor valakik azért vannak nagyra magukkal, mert szaporodtak, amire egy egysejtű is képes. Közben meg sokszor gyárban robotol az összes gyerekük, nem ők találnak fel nagy dolgokat.

Én gyerekes ember vagyok és kevesebbnek tartom magam azoknál akik úgy gyermektelenek, hogy komolyabb tanulmányokat tudtak folytatni és valami nagyszerű hivatásban teljesednek ki (tanár, orvos, tudós, művész, alkotó vagy segítő szakmák).

A szülőség is lehet szép élethivatás (én annak tartom), de a gyakorlatban sokszor nem vagyunk olyan szinten felkészülve rá amit ez igényelne. Szülőnek lenni (és mellette megélhetésért dolgozni) nagyon kilátástalan és értelmetlen tud lenni néha. Vannak örömteli pillanatok, de sokkal több a kimerültség, sziszifuszi küzdelem, fáradtság és sikertelenség. A szülőségnek az a legnagyobb terhe, hogy nemigen lehet belőle még szabadságra sem menni, nemhogy kilépni, vagy "pályát változtatni" vagy visszavonulni, mint más hivatásoknál. Nem lehet soha azt mondani, hogy megbántam, mégsem akarom, visszadanám, mert az ember azért mindig szereti a gyerekét.

"kevesebbnek tartom magam azoknál akik úgy gyermektelenek, hogy komolyabb tanulmányokat tudtak folytatni és valami nagyszerű hivatásban teljesednek ki (tanár, orvos, tudós, művész, alkotó vagy segítő szakmák)."

Úgy mégis hogyan tudna bárki is ilyet tenni, ha a sok sok "kevesebb" előtte nem csinálta volna azt a sok "sziszifuszi küzdelmet"? Kb learatják a gyümölcsét a sok ezer elődjük kemény munkájának. Hatalmas privilégium hogy oly sokat tanulhat, és érdekes hivatása lehet, amiért végtelenül hálásnak kéne lennie minden nap mindenkinek aki előtte élt és még csak fel sem merülhetett hogy ilyesmikre "pazaroljon időt", mert el kellett tartani a családot.

18: ez egyszerűen hülyeség és könnyen belátható hogy miért:

mindenki akinek rosszabb élni mint nem élni, az már nem él, mert bármikor ott a választás. Mindenki aki él, minden pillanatban legbelül végtelenül örül hogy él! Az életed a saját döntésed, minden pillanatban, nem a szüleidé!

Ez csak valami hülye játszma hogy ráfogod valakire! Így talán azt gondolod hogy nem a te felelősséged ha szar az életed, hanem a szüleidé? Vagy csak ezzel akarsz valamiért bosszút állni a szüleiden mert ezzel fájdalmat tudsz nekik okozni? Vagy sajnálatra vágysz?

Senkit nem vágsz át, max magadat! Te és mindenki aki ilyen baromságot mond. Az életedet max egyszer okozták a szüleid, de többnyire nem is tudatos döntésük hanem a Természet hívja a gyereket életre a szülőkön keresztül! (igazából a "tudatos döntésnél" is valójában csak ez történik).

Azóta viszont minden pillanatban a TE döntésed hogy élsz, mert élni AKARSZ, mert élni JÓ! Minden pillanatban amikor veszel egy levegőt, IGENT mondasz az életre!

19 magyarázd ezt meg a pszichiátrián benntfogott "betegeknek", akik nem mennek bele a játszmába, hogy a kiengedés érdekében azt mondják "hű de jól érzem magam".

Kényszergyógykezelés vár az öngyilkosjelöltekre.