Az ember lehet büszke arra, amivel született, vagy csak arra lehet büszke, amit munkával elért?

Hát nézd: ha valamit kemény munkával érsz el, az dicséretes, de a munkabíró képességed, a makacsságod, kitartásod hozzá honnan jön? Az nem ugyanolyan adottság, mint a szellemi zsenialitás?

Igazából azon vitatkozni, hogy ki mire büszke, a képességek rangsorolása. Ha valaki okosnak és fókusztálnak születik, azt elismerjük, ha nagynak és erősnek, azt nem. Egy jól passzoló, okos kosárlabdázót többre tartunk, mint egy magas és erős játékost, pedig nagyrészt mindkettő adottság.

Zseninek lehet születni, de annak is kell lenni.

Einstein helyében nem az agyszerkezetére lehetne büszkének lenni, hanem a munkásságára, ami igenis időt, pénzt és energiát jelentett. Attól, hogy okos volt, még lehetett volna egy átlag alkoholista kéményseprő is. A munka amit beletett a számításaiba, tanulmányaiba nem kevesebb azért, mert meg voltak hozzá az adottságai. Ez csak természetes, pl. tehenet nem indítasz galoppversenyen, de attól még az ott futó lovaknak is rengeteg munkája van az eredményeikben.

Rengeteg ember születik tehetséggel és unfair előnyökkel, amikkel aztán végül semmit se kezdenek az életük során. Kimondottan gyakori a magas intelligenciájú emberek körében, hogy megkeserednek és megragadnak egy bizonyos ponton az életben, mert úgy érzik, hogy nem vitték semmire, hiába volt bennük hatalmas potenciál. Ennek tipikus esete, amikor kiskoruk óta jó képességűen, simán végigfutják az iskolát, ami miatt nem tanulnak meg tanulni és dolgozni hosszútávú célokért, aztán pofára esnek fiatalfelnőttként, hogy eddig volt elég a 140-es IQ nyers ereje. Akármilyen jó képeséggekkel született Einstein, mindenképp megdolgozott azért, amit elért, nem volt könnyű neki.

Egyszer azt a hasonlatot hallottam erre, hogy valakiben arra van potenciál, hogy kunyhót építsen, valakinek pedig arra, hogy palotát. Ami nem fair, de ettől függetlenül még nem egyszerűbb palotát építeni, mint kunyhót.

Azért ez nem olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy lehet-e büszke valaki arra, hogy gazdag, ha mindent csak örökölt. Utóbbira az a válaszom, hogy nem. Ebben az esetben maximum a felmenőire lehet büszke, de önmagára nem.

Minden kimagasló dolog

Extra szépség, tehetség, intelligencia lehet hogy adottak de rendkívül ritkák, ezért lehet büszke az aki kapta.

Valamiért megkapta, nem lehet véletlen

Végeredményben a büszkeség egy pozitív érzés, amit az vált ki, hogy van valamid, amit rendkívül értékesnek tartasz, és szeretnéd, hogy az emberek ezen a valamin keresztül ítéljenek meg téged.

Az, hogy mi ez az érték, az a létező legszubjektívebb dolog. Ismertem valakit, aki konkrétan a szüleire volt a legbüszkébb, pedig abban aztán neki tényleg nem sok érdeme volt.