Az hogyan lehet, hogy valaki az új párkapcsolatában teljesen máshogyan viselkedik, másként áll hozzá a párjához?

Minek kerdezel ha nem tetszik mások veleménye.

A saját tapasztalatomrol irtam csak. Én jártam már amolyan csendesrendes sráccal is, mondhatnám töketlennel merthát becsüljük meg a rendeseket. Neki is volt saját akarata de olyan baromságok hogy csak lázított engem. Mellette szinte egy sarkannyá váltam csak de saját magam se ismertem magamra(soha eletemben nem voltam olyan és nem is az vagyok. Ő váltotta ezt ki). Es utáltam az egészet.

Próbáltuk megoldani, mondta változtat karakánabb lesz meg stb de úgy változott meg hogy csak még nagyobb bajt csinált. Feladtam.

Ezzel ellentétben meg másik barátom (ill az összes rajta kívül), siman hozza a férfit, normalis határozott tudja mit akar nem mujáskodik és inkanb nekem kell "csendben maradnom" mint fordítva mivel ők jobban is látnak dolgokat több esetben több eszük is van..🤣na es szoval soha nem voltam/vagyok sárkány se mások mellett.

A férfi vagy kihozza a nagybetűs nőt egy nőből, vagy pont nem.

Egy kapcsolat amugy is egymasra való kölcsönhatások tömkelege es nem más.

Én is voltam így. Nem vagyok büszke rá, de megtörtént, hogy az egyik kapcsolatomban toxikus módon viselkedtem, a következőben pedig kifejezetten korrekt módon igyekeztem (igyekszem) megoldani a problémáimat.

Ha őszinte akarok lenni, egy idő után egyszerűen megvetettem a korábbi páromat. Folyamatos hiszti ment mindenen: pénz, szülők, testvérek, albérlet, munkahely, egyetem, gyerekkor stb. Azt várta tőlem, hogy az ingyen pszichiátert játszam, akivel ugye emellett még dugni is lehet. Egy darabig igyekeztem kedvesen és támogatóan hozzá állni a dolgokhoz, de aztán feladtam.

A panaszkodásaira bunkón és flegmán válaszoltam, nem egyszer nagyon megbántva őt.

Nyilván nem kellett volna, de egyszerűen minden tiszteletemet elvesztette, és valamiféle undor alakult ki bennem iránta.

Na, ez egy nagyon érdekes kérdés, és összetett a válasz.

Először is az az emberek változnak. Ha a csaj megbánta a viselkedését, azt tanulságként átviheti a következő párkapcsolatára. Ez nem maszk, hanem tudatos önkontroll, szerencsés esetben fejlődés.

Másrészt egy végső stádiumban lévő párkapcsolat toxikus vergődését összehasonlítani egy friss párkapcsolat rózsaszín felhőjével nem fair. Egy lefelé ívelő kapcsolatban nem ritka, hogy totál egymás agyára mennek, és már a másik levegővétele is feljúz. Lehet, hogy mindössze láttad a csajt frusztráltnak, most meg boldognak és kiegyensúlyozottnak.

A legérdekesebb aspektus szerintem, hogy két ember kapcsolatában mindig kiosztódnak bizonyos szerepek, és az, hogy milyen szerep jut neked, az mindig a kapcsolat függvénye. Szerintem ez több oldalról is érdekes, és megér pár mondatot.

Egyrészt vannak emberek, akik nagyon eltérő szerepeket is képesek felvenni. Az egyik párkapcsolatban főnök leszel, a másikban alárendelt, és simán lehet, hogy neked mindkettő okés. Ha sok szerepet tudsz felvenni, nem képmutatás, hanem sokoldalúság.

Viszont mi van akkor, ha a rád osztott szerepet te nem kérted és nem komfortos? Ilyenkor nyilván frusztrált leszel, és vérmérsékletedtől függően reagálsz valamit, ami lehet az, hogy állandóan b.sztatod a másikat.

Fontos, hogy ehhez nem kell az egyik félnek hibáznia, hárítania, hanem sokszor áttételesen kerülnek kiosztásra a szerepek. Pl a feleségem nem tud nemet mondani, emiatt rendre rám kerül a rossz zsaru szerepe, aki félbeszakít másokat, mert menni kell, lemond programot mert nem fér bele, stb. Nekem ez a szerep nem komfortos, de neki még annyira sem, mint nekem, és végső soron helyette is nekem kell eljátszanom. Emiatt haragszom rá, és piszkálom miatta.