Nyár vége felé téged is elkap valami szomorkás hangulat?

Nálam úgy volt évekig, (amikor már gyerekem volt), hogy augusztus második felében rám jött egy megmagyarázhatatlan szorongás. Nem tudnám mihez hasonlítani, de néha még a gyomrom, hasam is belefájdult. Barátnőim mondták, hogy tiszta hülye vagyok, az én lányom az osztályelső, szeret tanulni, jó is belőle, semmi gond nincs vele, akkor mit szóljanak ők, sok esetben problémás gyerekkel, stb... De nekem csak nem maradt ez abba. Csak amikor már egyetemre járt a lányzó.

Hogy mi volt ez....? Totál logikátlan.

Most már semmi pocsék érzésem nincs, sőt várom a nyár végi időszakot, férjemmel olyankor megyünk nyaralni, amikor már megkezdődött a suli, sokkal nyugodtabbak a nyaralóhelyek. Várom az őszt, ilyesmi...

Én már keverem néha az évszakokat is, volt olyan tavasszal, hogy azt hittem november van, szóval túlzottan nem fogom fel, hogy mindjárt vége a nyárnak. Az augusztus ugyanolyan munkahónap mint a szeptember, szóval nem fog változni semmi sem. Maximum örülök, hogy nemsokára úgy vehetek a péknél dolgokat, hogy utána nem kerget meg egy darázs...

Általánosban nincs emlekem hogy szomorkodtam volna, jól kijöttem mindenkivel és a suli sem volt túl kemény, ezért klassz volt a nyaram, amikor meg kezdődött a suli, szívesen mentem vissza.

Gimiben ilyenkor még nem volt rossz a kedvem, inkább augusztus 20 után és pont azért, mert más emlékem sincs a gimiből csak hogy heti 2-3 doga volt, folyamatosan tanulni kellett, ha 4-est kaptam, kiabáltak, a hármassal haza se mertem menni, és ez nem túlzottan vonzott.

Egyetem más tészta volt. Mindenki eltűnt június végén, nekem meg nem volt pénzem utazgatni, úgyhogy senkivel sem találkoztam és otthon voltam. Amikor jött az augusztus, pont örültem. Ilyenkorra már elkezdett feléledni az egyetemi fb csoport a tárgyfelvétel miatt és már kommunikáltam a többiekkel, aztán nem sok hiámyzott, hogy személyesen os találkozzunk.

[link]

Ez a zene totál leír mindent 😐