Mi lehet az oka annak ha egy emberrel mindenki előítéletes?

Gyerekkoromban rengeteget bántottak a társaim az óvodában iskolában. Ki voltam utálva közösítve mindenki degradált és fizikailag lelkileg bántott. Egyedül voltam. Nagyon. Így nem tanultam meg kapcsolódni másokhoz. Felnőttként mindenkiből automatikusan ellenszenvet váltok ki ami miatt senki sem keresi a társaságomat. Esélyem sincs arra hogy megismerjenek és az alapján ítéljenek meg. Minden szünetet egyedül töltök a munkahelyén míg mindenki másnak van baráti köre vagy legalább egy személy társasága. Nekem nincs. Engem kerülni kell mert nem vagyok szimpatikus. Csúnyán néznek rám pofákat vágnak és a férfiak mind kezet fognak egymással de nekem egyik sem nyújtja. Átnéznek rajtam. A másik probléma hogy ezek miatt semennyire sem merek megpróbálni mások felé nyitni mert az elutasítást kapnám csak. A harmadik probléma hogy fogalmam sincs hogy kell az emberekkel kapcsolatot kialakítani de ahogy írtam is az előítélet miatt sok értelme nincs is hogy tudjam. Párom sincs. Ellenszenves vagyok a nőknek is. Magamra maradtam az életben teljesen kirekesztve. Olyan az életem mint egy magánzárka. Mit tehetnék? Miért lehet az hogy egy embert mindenki unszimpatikusnak tart noha még csak egy rosszat sem szólt. Vannak olyan férfiak akik egyáltalán nem rejtik véka alá hogy csak az etikai szabályzat miatt nem üt le. Pedig egy szót sem váltottunk így még csak esélye sem volt annak hogy okot adjak erre. Egyre közelebb kerülök ahhoz hogy a halált válasszam hogy elmeneküljek ebből a kilátástalanságból. Nagyon magányos vagyok és halvány remény sincs hogy jobb legyen minden