Ha elmúlik a fiatalság és nem vagy gazdag, mi örömöd lehet az életben?

A fogyasztói társadalom áldozata vagy. Ki is lehet szállni belőle.

Minek évente új telefon, persze mindig a legújabb ugye? Vagy újabb autó, mert mit tudom én, ennek jobb a töréstesztje, vagy gyorsabb, szebb, akármi.

Öregedve minek lehet örülni? Hét évvel ezelőtt még én pelenkáztam a gyerkőcünket, most meg kézen áll, abból lemegy hídba, színpadon szerepelnek, meg ilyenek. Remélem megérem majd az unokáim megszületését is. Lehet örülni annak, ha valaki kap valamit és annak örül. Van egy csomó minden, ami tőled teljesen függetlenül történik és mégis örömmel tölt el.

Az, ha csak az boldogít, csak annak tudsz örülni, hogy éppen, aktuálisan, mit vehetsz meg a pénzedből, az könnyen válhat a börtönöddé is. Persze, szükség van pénzre is, de észre lehet venni az azon túli világot is, ha nyitott vagy az ilyesmire.

"Minek évente új telefon, persze mindig a legújabb ugye? Vagy újabb autó, mert mit tudom én, ennek jobb a töréstesztje, vagy gyorsabb, szebb, akármi.

...

Az, ha csak az boldogít, csak annak tudsz örülni, hogy éppen, aktuálisan, mit vehetsz meg a pénzedből, az könnyen válhat a börtönöddé is."

Ez tipikusan olyasmi, amit a csórók szoktak mondani.

#12 "Ez tipikusan olyasmi, amit a csórók szoktak mondan"

Bár nem nekem írtad, hadd' reagáljak, mert nem értek egyet veled.

Én pl. megtehetném, hogy félévente új telefont vegyek vagy akár a SEAT Ibizánkat lecseréljük egy vadiúj autóra, még hitelt sem kéne felvennünk. Márkás holmikat is hordhatnék, mert mindketten jól keresünk. De egyáltalán nem érezzük azt, hogy ezek boldogabbá tennének minket és nem érzek kényszert, hogy a sokmillió forintunkat, amit félretettünk az évek során, ezekre kéne elszórnunk. Persze, ha meglátunk valamit, amiről úgy gondoljuk, hogy szeretnénk megvenni, akkor jó, hogy nem kell hitelt felvennünk vagy kölcsön kérnünk, de csak azért, mert megtehetnénk, nem fogjuk megvenni. Helyette költök a kertre, szépítgetem, csodálom, ahogy egyre szebb és dúsabb. Erre is költhetnék sokkal többet és csinálhatnám úgy is, hogy sokkal kevesebb munkám legyen vele, de nem teszem, mert így szeretem, így a jó.

Attól, hogy valaki megtehetne ezt vagy azt, még nem feltétlen kell. Vannak olyan emberek az ismeretségi körömben, akik havi szinten milliókat szórnak el kütyükre, ruhákra, de mégsem boldogok. Akármennyire közhely, a pénz nem boldogít. Ideig-óráig persze jól jön, de amit igazán értékelsz, az nem egy új telefon vagy autó lesz.

43 éves nő vagyok, már látom magamon az öregedés jeleit. Szépen, lassan előjön sok minden, őszülés, kisebb ráncok, sokkal több narancsbőr, sokkal nehezebb tartani a formát, ereszkedik a mell és sorolhatnám. Már mindennapos jelenség, hogy belenézek a tükörbe és elborzadok, hogy mennyivel másabb vagyok most, mint pl. tíz éve, pedig semmit nem csinálok másként, mint akkor. Nagyon nehéz beletörődni, elfogadni. Megszokod a külsőd előnyeit, aztán megváltozik minden. Nehéz feldolgozni, hogy fizikailag sem tudok annyi mindent megtenni, mint akkor. És ez még "csak" a negyvenes éveim eleje. Látom Anyámat, aki 70 éves, egyre rosszabbul van, egyre nehezebben mozog és szinte mindenről le kell mondania, amit életében szeretett, mert már fizikailag nem bírja. Bele van betegedve, sosem volt az otthonülő típus. És tudom, hogy én is erre a sorsra jutok, már ha megélem azt a kort.

Mégis, próbálok erőt meríteni azokból a dolgokból, amiket szeretek és még bírok. Pl. már nem tekerek 100 km-t, hanem csak 30-at. Ha kertészkedés közben elfáradok, leülök tíz percre. Próbálom viccesen felfogni, hogy múlik az idő, de néha vannak rohadt nehéz napok. Főleg, mikor látom a huszonéves kollégákat és eszembe jut, hogy nem is olyan rég még én is olyan voltam, ma meg már poénból "Anyának" hívnak.

Ilyen az élet...

#14 Én fiatalon ~ 18 évesen "edzettem" utoljára napi rendszerességgel. Azóta többségében olyan fizikai munkám volt, ami úgy igazán jól átmozgatott, fizikálisan elfárasztott, nem volt igényem rendszeres tornára, edzésre, stb és ezek nélkül is egészségesnek éreztem magam. Tavaly óta, komolyabb egészségi problémák - gerincsérvszerűség - miatt, újra elkezdtem rendszeresen edzeni, tornázni, tehát 50 felett vágtam bele ismét az edzésekbe. Nyilván már nem azon a fizikai állapoti szinten vagyok, mint 20 évesen, de azért nem őrülök bele ebbe. Most, hogy ismételten edzek, tornázok, újra egészségesnek érzem magam, megszűntek a testi problémáim. Szóval 40+ évesen miért ne lehetne jó testi kondícióban tartania magát az embernek?

Az meg, hogy öregszik az ember, az egy természetes velejárója az életnek. El kell tudni fogadni és nem vergődve küzdeni ellene. Igen, már lesznek szebbek, erősebbek, stb körülöttem és akkor mi van. Belőlük meg még pl hiányzik a bölcsesség, mert ehhez, nincs mese, sajnos meg kell öregedni.

Az élet teljesen természetes folyamatai ellen küzdeni, így az öregedés ellen is, az egy hasztalan szélmalomharc. Ennek a felismerése is már a hozadéka az ember bölcsebbé válásának.

(Itt van a tesóm, 3x éve biztosan vega, nagyon vigyáz magára, úgy él, mint aki sohasem fog meghalni és tegnap megnéztem az arcán a bőrt a napfényben és hát már nem olyan, mint 20 éves korában. Elillant a feszesség a bőréből, de hát már 50 éves ő is, szóval nincs mese, lehet itt küzdeni az öregedés ellen, de biztosan van ennek értelme?)

Minek lehet örülni? Közhely de az élet apró örömeinek!

A lágy szellőnek, a napsütésnek, hogy csicseregnek a madarak (neked dalolnak), egy jó fürdő, egy bögre tejeskávé, hogy van hova lefeküdnöd aludni, hogy ki tudtad fizetni a havi utazásbérletet, hogy dobog a szíved, kapsz levegőt...

Egyszóval sok mindennek!

Leginkább annak hogy Életben vagy!

Ezt egyesek nem mondhatják el magukról!

[link]

"Leginkább annak hogy Életben vagy!"

Az élet önmagában nem garantálja, hogy van is értelme.

Nézd meg azokat, akik olyan betegségekben szenvednek, amik gyógyíthatatlanok és embertelen fájdalmakat élnek át minden nap. Milyen élet az? Amikor tudod, hogy jön a vég és évekig kínlódsz. Ne legyünk álszentek!

A többi mondanivalóval egyetértek, sok apróságnak lehet örülni, én pl. imádok a természetben lenni és mióta kertes házunk van, minden este kint ülök, nézem a fákat, a madarakat, lepkéket és boldog vagyok, mert feltölt.

19. Én most normális, egészséges emberekre értem elsősorban.

De sokszor még a lenyomorodott, kerekesszékes emberek is tudnak örülni az életnek.