Van még rajtam kívül, aki csóró, extrém spórolósként próbál meggazdagodni, miközben esélye sincs rá, de nem tud másképp cselekedni?

#2: Mit értünk átlag alatt? A globális átlagot, amit lehúz a harmadik világ és már hovaszületésünk által "gazdagabbak" vagyunk, csak nem érezzük különösebben?

Az országos átlagot, amibe benne van Csenyéte meg a budai kerületek? Ráadásul a valós, tényleges összeg még a kimutatottnál is magasabb, mert a gazdagoknak akár a vagyonát, akár a jövedelmét sokkal pontosabban lehet mérni, mint annak a rétegnek, akiknek papíron csak (behajthatatlan) tartozásaik, letiltásaik vannak, amúgy meg készpénzzel egész jól elvannak meg aranysmukkal meg miegymással és az ilyen-olyan rokonok nevén lévő vagyontárgyakkal, mint kocsi, ingatlan, stb.

Vagy valami relevánsabbat, mint annak a mikrokörnyezetnek az átlaga, amihez tartozni szeretnél, amiben komfortosnak érzed magad? Mert ez meg már nagyon különböző.

#3: Kérdés, hogy ki mit ért "élet" alatt. Engem az élmények inspiráltak, de a "kötelező" körítés mindig frusztrált. Miért nem lehet ivóvizet kortyolgatni egy baráti társaságban, miért kell feltétlenül valami amúgy egészségtelen vagy alkoholos (utóbbinak legalább van hatása, ha káros is a szervezetre, a cukros mosléknak vagy a pénzért eladott ivóvíznek, junk foodnak, ilyen-olyan rágcsáknak még az se) löttyöt inni, mintha anélkül nem érezné komfortosan magát a többség meg kinézné azt, aki nem így cselekszik.

Miért kell a "feeling kedvéért" beülni valami helyre, ahol még a boltinál is 4x-5x drágábban veszed meg UGYANAZT?

Persze oké, elfogadom, hogy ez az élet, a többséghez vagy alkalmazkodom, vagy kívülálló maradok, na ehhez kell kapásból 1 millió dollár vagy euró, aminek a teljesen passzív REÁLhozama biztosítja azt az "eldobható" pénzt, amit ilyenekre költene az ember, hogy ne kelljen úton-útfélen magyarázkodnia, hogy ne nézzék ki azért, mert ő nem költ pénzt. Mert ugyanúgy elkölti csak, hogy beilleszkedjen. Csak, hogy ne nézzék őt ki.

A másik, hogy olyan emberek beszélnek életről, akik saját magukat zárják mókuskerékbe azáltal, hogy életük 1/3-adát a munkahelyen töltik, többet, ha az ingázással, tanulással, karrierépítéssel töltött időt is belevesszük. Van évi mondjuk 20 nap szabi, amiből elmennek jó esetben 2x nyaralni/telelni, akkor elköltenek egy havi fizetést (vagy többet) és utána vissza a mókuskerékbe, hogy utána megint mehessenek valahova.

Túlhajszoltak, alig van idejük, ezért kell a kocsi, később már a család miatt is, arra is meg kell keresni a rávalót, közben ilyen-olyan coach-oknak meg személyi edzőknek fizetnek, mintha az Dr. Strange időkövével rendelkezne és fel tudná gyorsítani a testmozgással, edzéssel töltött időt vagy tágítani a nap 24 óráját.

Ha pedig nem olyan a munkakörük, még internetes kutatómunkára, önfejlesztésre sincs idejük, így kb. úton-útfélen mindenki átveri őket és diplomás emberek ülnek fel sokszor olyan trükköknek és csalásoknak, amiken még az intézetis enyhe fogyatékos cigány is fogja a fejét, hogy lehet valaki ekkora madár.

#4: Ez megint egy viszonylagos fogalom. Ha milliárdos öregember vagy, akkor már élhetsz úgy, mint Hugh Hefner vagy az Oldje-s bácsik, úgyis hamarabb meg fogsz halni, mintsem hogy elfogyjon a pénzed még akkor is, ha 3 elvált feleségnek meg 7 gyereknek is akarsz hagyni valamit, érjék be 1-2 ingatlannal, aztán örüljenek, hogy egyáltalán kapnak valamit, ha meg nincs örökösöd, pláne olyan, aki meg is érdemelné, akkor meg az a minimum, hogy két végén égeted, minél kevesebb maradjon az államra.

Csak addig a pontig el kell jutni. És itt megint nem tudom hangsúlyozni, hogy egyénileg mindenki különbözik. Ha valaki szereti a munkáját és mellé milliókat keres és még a munkája is olyan, hogy 80 évesen is csinálhatja, akkor nyilván szabadabban költ, mint az, aki morzsákból gyűjtötte össze a kis tőkéjét és gyűlölte minden percének minden másodpercét minden olyan munkának, amit egyáltalán el tudott végezni pár hónapig úgy, hogy nem akart sem önmagában, sem másokban kárt tenni, mert hosszabb a lista azokban a munkakörökben, amit egyetlen napig sem bírna csinálni és inkább felcsapna Unabombernek vagy valami hasonlónak, ha már az meg a halál között nem lenne több választási lehetőség. És pontosan ezért is van szüksége több pénzre, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe még véletlenül sem, mert ez sem neki nem jó, sem a társadalomnak.