Hogy viselkedik a nárcisztikus személy?

Közönséges vagy önazonos?

Az önazonos, egészséges önbizalmú ember sok embert taszít. Mert nincs rajta fogâs.

De nem kopogtatok tovább a zárt elmék kapujân. Sajnos belülről zártad magadra az ajtajât.

Nincsen benne empátia, lenéz, lekicsinyel másokat, közben meg magát sokkal nagyobbra, jobbra tartja, mint amilyen, akár eljuthatunk arra a pontra is, hogy kimondja magáról azt, hogy különleges, jobb másoknál, különleges bánásmód neki alanyi jogon jár. Arrogáns, gőgös, és imádja a figyelmet, mondhatni, az élteti. Gyakran irigy másokra, amit különféle megjegyzések, szúrkálások keretében próbál palástolni. Vagy azzal, hogy utána megdicsérteti magát azzal a személlyel, aki előtte mást dicsért meg jogosan.

Gyakran nem érzékeli a helyzeteket, dolgokat kellően jól, helyesen, mivel a szemében saját maga felé billen a mérleg, szinte mindig. Így elég sokszor kívánkozik ki belőle olyan monológ, ami úgy kezdődik, hogy "nekem ehhez jogom van". Vagy ennek különféle változatai.

Ha pedig valaki szembesíteni meri őt a viselkedésével, nem túl (morálisan) helyes gondolataival, tetteivel, kimondott dolgaival, akkor vagy eljátsza, hogy nem hallotta meg, vagy visszatámad. Méghozzá nyersen.

Végül a nárcisztikus düh: hirtelen lobban és robban, és legtöbbször nem jogosan, csupán ez az egyik önvédelmi reakció.

Most jöttem ki egy ilyen, épp mentalitású embernek felfoghatatlan kapcsolatból.

Eleinte te vagy a mindene. Szerelmes, szeretetteljes dolgokat tesz. (Ezek félreérthetetlenek.) Aktivan érdeklődik, keres, kölcsönösséget mutat. Ez az első 2-3 hónap. Aztán hangulati ingadozásai lesznek. Az okát nem mondja meg, max a munkára fogja. Egyre kiszámíthatatlanabb a viselkedése. Egyik nap beszédes veled, másnap hűvös, és egy idő után nem tudod hányadán álltok. Jogosan rákérdezel erre. A válasza az teljesen értelmetlen. Összezavarodsz. Majd egy idő után a te igényeid, kétségeid semmit nem számítanak. Örülsz ha naponta 3-4 semleges mondatot mond neked. Szóvá teszed újra finoman hogy neked ez így nem jó, nem érzed jól magad. Erre a te hibád lesz ez, mert eszelős módon átforgatja. Az első vita után eltávolodik tőled. Te ehhez is alkalmazkodj. Majd megmondod hogy ezt így nem bírod tovább, és normális emberi hangon elmondod hogy szomorú vagy, ellőzöttnek érzed magad, és szeretnéd ha kifejezné az érzéseit irántad. Erre elsőre önsajnáltatni kezdi magát, nem a te érzelmi állapotodra reagál, hanem hogy ő egy sz.r alak, és kevésnek érzi magát a kapcsolatban. Te meg azt sem érted hogy van az, hogy neked van hiányod, te erzed rosszul magad érzelmileg, erre azzal kell foglalkozni hogy ő hogy érzi magát! Ha visszatereled a szót magadra, a problémára, akkor meg azt mondja támadod, hagyd békén, miert állsz még szóba vele, és elhallgattat téged. (Messengeren viberen stb) Te irsz neki, mert méltatlannak igazságtalannak tartod. Megírod hogy te hogyan látod a helyzetet. Másnap reggel erre azt a reakciót kapod, hogy kioktattad. (Az érzéseid írtad le!) Hozzáteszi: ő azért áll még szóba veled, mert számítasz neki, de ha "ilyen" vagy, akkor kevésbé fogsz, mert elhidegíted magadtól. Majd ez után 2 hétig semmire nem reagál. Erőszakosan elhallgattad téged, előtte érzelmileg megzsarolt. 2 hét után eléred, méltóztatik leereszkedni hozzád, és közli hogy érzelemmentesen még x hónapig hajlandó veled dugni. Na itt úgy kiakadsz ezen a pofátlanságon hogy a legbékesebb emberből is hatalmas indulatot vált ki. Reagálsz erre, mert annyira méltatlannak tartod, ő pedig végleg letilt mindenhonnét.

Végül: a helyzeteket mindig úgy alakítja, hogy abból kizárólag neked rád nézve hátrányod legyen, semmilyen kapcsolati gondot nem akar megoldani, egyszer magát állítja be sz.r alaknak, majd azt mondja te bántod őt (azzal hogy elmondod szomorú vagy, nem erzed jól magad a kapcsolatban, és vázolod hogy a hanyag viselkedése hogyan hat rád, és a kapcsolatra nézve) mindent nézz el neki, ne akarj egyenrangúságot, se kölcsönösséget, se semmit se, ami nem róla szól, majd a végén megkapod amellett hogy ajanlatot tesz a még x hónapig tartó erzelemmentes dugásra (kedve ideje szerint!) hogy jobb ha vége lesz a kapcsolatnak mert bántanátok egymást. Úgy hogy te sosem bántottad, csak kiálltál a saját alapvető igényeid mellett!

18# Szerintem sokan hajlamosak vagyunk ezt bevonzani. Hibás mintázatok a múltból, hogy mihez kötődünk és mit érzünk otthonosnak. Ezt valahol kezelni kellene bennünk is, sémakémia és hasonlók által. Nálam manapság a rejtett/sérülékeny nárcisztikus, akibe rendre belefutok. És igen, vannak jelei! Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor látjuk és érzékeljük is őket, csak annyira pozitívnak éljük meg ahogy automatikusan klikkelünk az ilyen sérült emberekkel (többnyire a hozott családi minták és egyéb sérüléseink miatt), hogy érzelmi szempontból hajlamosak vagyunk felülbírálni ezeket a red flageket. Ex problémák és főleg az egyoldalú vádaskodás, ahol ő áldozat, az tipikusan ilyen. Mártírkodás és kiforgatás is. Az is hogy őt mindig mindenhol ok nélkül bántották, és hogy ő áldozat, holott soha nem csinált semmi rosszat és mégis mindenki őt bántja. A passzív agresszió is nagyon jellemző a sérült típusnál, pontosan ez a fajta csenddel verés és kompromisszumképtelenség is, amiről a 16-17es is ír. És ez is hogy nem elérhető csak amikor neki is épp megfelelő, hiába érne rá akár egész nap. És persze a sérült, vagy nem létező empátia is, ami mellett meg elvárná hogy őrá meg mindenben legyél tekintettel. Bár ez az utóbbi pár dolog inkább csak menet közben kezd kiépülni, a kezdeti időszakban még minden gyanúsan ideális és tökéletes.

Szóval ott vannak a jelek, csak sajnos ignoráljuk őket, holott nem szabadna! Én mostanság kezdtem el tudatosan dolgozni rajta, mert egyszerűen a kezdeti boldogság és felvillanyozottság illúziója nem éri meg azt a folyamatos problémahalmazt és érzelmi gyötrődést, amit ezek képesek végbevinni pusztítást az ember lelkében. Itt egyszerűen nem nyerhetsz, akikről tényleg elhittem hogy csak némileg problémásak, azok is egy idő után kezelhetetlenné és teljes mértékben toxikussá váltak. Kicsit én is kiégettebbé és rosszabbá váltam a sokadik ilyen eset után, úgy érzem. Szóval legfőbb ideje, hogy elkezdjem védeni a lelkemet tőlük, már a legelső fázisban is megelőzéssel és felismeréssel, és érzelmi táv tartásával azoknál, akiknél meglátom az erre hajlamosító red flageket. És ugyanezt tudom tanácsolni nektek is.