Van ebbe némi igazság?

És akkor mi van, ha az egyik gazdag és alacsony a másik magas de csóró?

Én inkább azt tapasztaltam, hogy Magyarországon nagyon sokan nagyképűek a semmire.

Emberfüggő. Mindenkinek van egy értékrendje. Lehet hogy az egyik embernek a pénz a fontos, így a csóróbb testépítőt lenézi. Lehet a testépítő meg elvan egy olyan munkával ahol megkeresi ami a megélhetéséhez elég és az a fontos hogy fizikailag top formában legyen, így lenézi azt akinek több pénze de sörhasa és vézna karja van. Mindkettőben az a közös, hogy nem értik meg hogy a másiknak lehet más a fontosabb. Aki ezt megérti és tudomásul veszi, az nem néz le senkit és nem is veszi magára, nem érzi magát rosszul azért ha valaki olyan korlátolt hogy lenézze mert az adott területen kevésbé versenyképes.

Sajnos szakemberek között is sok előfordul aki lenézi az ügyfelet mert az nem ért a szakmához. Én kollégákat mindig óva intem ettől a felfogástól. Ne beszéljünk lekezelően az ügyféllel, mert nem ért a munkánkhoz. Az a mi dolgunk. Ha az ügyfél meg tudná csinálni a munkánkat, ránk nem lenne szükség, nézhetnénk más munkát.

Nyilván így van, néhány szabályerősítő kivétellel. Nem mintha ne lennének erről az ókori rómáig visszamenőleg feljegyzések, bizonyítékok, megkülönböztető törvények, + modern kutatások, meg minden minden minden a világon ami ezt igazolja. Ez így igaz, hierarchiában élünk, és ha egy ember egy másik ember felett áll valamiben, az igenis meghatározza az egymáshoz való viszonyukat.

Ezen az oldalon leírhatod hogy "nappal világos az ég, este meg sötét" aztán még akkor is lenne valaki aki vitatkozik hogy "d-d-de ez nyem igaz mert napfogyatkozáskor nappal SÖTÉT az ég, ha meg az éjszaka közepén villámlik, akkor VILÁGOS van, nem szabad általánosítani!!!44!!"

Általánosítás nélkül egészen konkrétan értelmezhetetlen lenne a világ.

Tudom hogy okos dolognak tűnik megkérdőjelezni a sztereotipiákat (és néha tényleg az is), de van egy pont, amikor képtelenség igazságos, fair, sőt racionális véleményt alkotni a világról nélküle.