Mindent elértetek volna akkor is, ha nincs veletek a párotok? Vagy még többet is? Vagy teljesen mindegy, nincs szerepe a kapcsolatotoknak abban, mit valósítottatok meg?

Részletek vannak. Pl a tanulmányaimat anyáéknak köszönhetem, aztán azt hogy prolimelokbol el tudtam kezdeni normalis helyeken dolgozni karriert épiteni meg az akkori páromnak. Mivel diplomával is csak eladónak vettek fel eleinte meg ilyenek. Nehezen indult be minden.

Nekem az exeim rengeteget köszönhetnek

De annyi sincs bennük hogy elismerjék hogy csak miattam tarr ott ahol..

Biztos van olyan, aki egyedül is bármit elérhet, de én mondjuk nem.

Komoly sikereimet köszönhetem annak, hogy a párom a maga józan, földi, logikus, reális látásmódjával az én csapongó, szárnyaló munkaterveim vagy akármilyen terveim mellett áll. Pedig nem is egy a hivatásunk.

Betegségemben való mellettem állásról nem is szólva.

De most ez olyan hogy kinézhetsz magadnak bárkit hogy annak hátán vagy azt utánozva kapaszkodsz fel, nem kell ehhez párkapcsolat se.

Meg ugyanigy aki lent van az is húz magával. Pl nekem munkatarsam mondta a szemelyi hitelt ugy hogy én hitel es tartozás ellenes vagyok, erre meg később nem beleestem én is ebbe a csapdába...?

Tudattalan mindenkirol ragad minden:(

Nagyon fontos sikeres ambícíózus pozitív embetekkel magad körbe venni azoktól tanulni óhatatlanul is, es nem szerencsétlen panaszkodókkal.

Ehhez meg kell vmiféle önbizalom is. Hogy ne a trogerekkel züllöttekkel érezd pl magad jól mert ugy érzed azok passzolnak hozzád azok hasonlók hozzád mert magadban nem hiszel. Ez is egy csapda. Hogy néha azt hiszed a laza jófej idiota srác dob fel vele igazi a bulizás is, a karotnyelt eminensekkel meg nem az, es velük nem tudsz oldódni sem.

A belső hitedet is vezetni kell hogy igenis több vagy ezeknél.