Hogy birkóztok meg az unalmas dolgokkal munkahelyen, tanulásban? Meg amúgy érdekelne, hogy vajon a régebbi generációk jobban bírták-e az unalmat, mint mi, "mai fiatalok". 28/N

Az unalom szó jelentett mást korábban, mint ma...

A ma generációja elveszik a világban, a múlt generáció jobban feltalálta magát...

Nehezen!

Igyekszem időnként beiktatni egy kis örömöt a munkába, pl egy fincsi forró csoki, egy kis lazitás amikor csak lehet. És szerencsére mindig is színes gondolatvilágom volt, abban elmerenghetek, a túlélés érdekében. Szokták is mondani, hogy látják, hogy megint csak testileg vagyok jelen... Fejben valahol jobb helyen.

Tanulásban hogy lehet ezt leküzdeni? Ott muszáj fejben is ott lenni. Azt úgy oldom meg, hogy ami nem érdekel, abból próbálom csak a legszükségesebbet kiemelni és megjegyezni. Hogy minél kevesebb időt kelljen rápazarolni. Ami viszont érdekel, az nem untat. Pl nyelvtanulás. Azt hobbibol is csinálom, az játék nekem kb. Tehát nem untat.

A munkshelyen jobban idegesít a kötött munkaidő, mert igyekszem gyorsan túllenni a dolgokon, de aztán szenvedhetek tétlenül és feleslegesen megy el bezárva a drága időm.

50 éves vagyok. De szerintem a generációm normálisabbjai, akik nem birkából vannak, hasonlóan éreznek.

Feldobom magamnak. Van egy egyedi személyiségem és olyan munkát valasztottam amit szeretek, és rengeteget tanultam hozzá.

Nőként te sokat instázol meg tiktokozol?