Érzelmi mazochista lennék?

Eddigi életem nagy részében kijárt nekem az emocionális abúzosból. Általános iskolában sokat piszkáltak, bullyiztak. Középiskolában nyíltan már csak a hátamon mögött, de ott sem voltam az a hű de kedvelt személy. Eközben otthon mindig hallgatnom kellett a szüleim veszekedését, apám pedig az alkoholtól mindig behülyült és ilyenkor rendszerint bántott verbálisan. Aztán az exem is hasonló volt, habár neki nem kellett hozzá pia.

Amióta a fentiek nincsenek olyan furán érzem magam, mintha hiányozna hogy bántsanak. Otthon is "hiányérzetem" volt ha apámnak jó kedve volt és nem kezdett el b*sztatni.