Miért ilyen aljasok hozzám? Hogyan tudnék kilépni ebből az ördögi körből? Mihez kezdjek a pszichiáteremmel, illetve az asszisztenseivel? (Rám szálltak.)

Öt éve minden hónapban kell járnom pszichiáterhez, és az asszisztenseihez, ahol is állandóan faggatnak. Szinte minden alkalommal elmondom nekik, hogy jól vagyok, használ a gyógyszer, amit mindig beveszek, minden nap.

Viszont, ez nem elég nekik, mert szerintük, ha már egy kicsit sem mosolygok úgy, mint egy fakutya, és ha egy minimális mértékben is azt közlöm velük, hogy vannak RITKÁN negatív gondolataim is, máris azzal fenyegetnek, hogy bezáratnak a zárt osztályra, ráadásul emelik olyankor a gyógyszeradagomat. Az ő véleményük szerint csak és kizárólag az a normális, ha valaki természetellenesen boldog, pozitív, mosolygós, nincs egy rossz érzése sem, stb. Nem látják be, hogy a való életben ilyen nincs, hogy valaki 100%-osan, tökéletesen jól érezze magát.

Nagyon rám szálltak, pedig nem állok kényszergyógykezelés alatt, jogilag sem tehetnek ilyet.

A betegségeim, amelyek miatt bekerültem egyáltalán a látókörükbe: paranoid skizofrénia, bipoláris affektív zavar és atípusos autizmus (ez utóbbi nem is számít igazán betegségnek sokak szerint.)