Hogyan lehet felismerni pontosan a kétszínű embereket?

Erre nincs egzakt válasz... kyomon!

Idő, mire lesz elég empíriád.

Nem biztos, hogy helyesen érted magát a fogalmat. Azt az embert nevezzük kétszínűnek, aki mást mond akkor, ha hallod és mást ha nem.

"Miért válhat valaki ilyenné?"

Általában azért, mert van véleményük, szándékuk, de félnek a felvállalás következményeitől. Mondjuk, hogy nem bírod a dumámat: ha ezt a pofámba mondod, akkor vétesz a társadalmi illemmel szemben, esetleg bunkónak fognak tartani, ellenségeket szerzel, megbántódom, bűntudatod lesz. Kinek kell az, ugyebár.

Úgyhogy inkább csendben tűrsz, de a frusztrációdat le kell vezetni valahol, ezért keresed magadnak olyanokat, akiket szintén zavar a dumám, és jól kidumálhattok, amíg én nem hallom.

"én nem nagyon látok benne semmi rosszindulatot"

Nem is feltétlenül van benne rosszindulat, valójában szinte minden normális ember viselkedik kétszínűen. Én egyenese embernek tartom magam, de én is csomószor kussolok egy vendégségben, majd hazafelé kipuffogom magam a feleségemnek a haver idegesítő feleségéről. Semmi rosszindulat nincs bennem, csak egy olyan döntésre kényszerülök, ahol vagy elviselek egy számomra nehezen viselhető dolgot, vagy kellemetlen, kínos konfliktust vállalok fel.

"Hogyan lehet felismerni"

Egyszerűen: látod, hogy az illető homlokegyenest mást mond valakinek a jelenlétében és a háta mögött, és ez felgyújt benned egy vészjelzőt, hogy ha mással csinálja, veled is lehet. A főnökasszonyom: hallom a lépcsőházban, ahogy Laci kollégának mondja: "Laci, mikor megyünk már ebédelni, olyan régen nem beszéltünk". Majd négyszemközt elmeséli, hogy a töke ki van már Lacival, mert régebben jártak ebédelni, most meg nem tudja már hogyan rázza le.

Aztán jött hozzám, hogy Petikém, mikor megyünk már ebédelni. Szerinted mi járt a fejemben? :)

Legjobb példa:

Kolléganőmről mindenki tudja, hogy naplopó. Ha jön a főnök, akkor viszont kutyaaktív lesz.