Meg lehet magyarázni egy embernek hogy nem mindig jó ha túl őszinte?

Nekem apám azt mondta annak idején, hogy "bizalmasnak lenni valakivel nem más, mint fegyvereket adni a kezébe magunk ellen", én pedig erre azt mondtam, hogy "a baj nem azzal van, aki bizalmat ad a másiknak, hanem azzal, aki ezt a bizalmat fegyverként használja fel".

Szóval, ha nem arra fókuszálunk, hogy a világ milyen rossz és ijesztő, komor hely, hanem arra, hogy - bár vannak nehézségek - de alapvető laza, vidám hely, akkor az fog megvalósulni.

Tehát nem az alakoskodást kell népszerűsíteni, hanem megérttetni az emberekkel, hogy nem kell állandóan ellenséget látni egymásban és felesleges és helytelen visszaélni a másik bizalmával.

Szerintem az a baj, hogy manapság nagyon sokan összekeverik az őszinteséget a bunkósággal.

Holott lehet őszintének lenni visszafogottan, tapintatosan is, ügyelve arra, hogy a másikat minél kevésbé bántsuk meg, csak hát ugye ez túl melós lenne, plusz a tutyimutyiság jelét mutatnánk vele. Inkább kertelés nélkül hányjunk rá az illetőre minden sz*rságot, amit gondolunk, aztán fürdőzhetünk a saját f*szagyerekségünkben, hogy "jajj, de megmondtuk!".

Nem egy ilyen önjelölt megmondóemberrel volt már dolgom.

Aztán persze az ilyenek vannak a leginkább kiakadva és megsértődve, ha valakitől meg ők kapják őszintén az ívet.

"Nem egy ilyen önjelölt megmondóemberrel volt már dolgom.

Aztán persze az ilyenek vannak a leginkább kiakadva és megsértődve, ha valakitől meg ők kapják őszintén az ívet."

Erre még ezen az oldalon is van sok példa.